Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
a közönséget. Királynői termete, szabályos, szép vonású arca, lángoló szeme remekül érvényesült a színpadon. Kellemes hangjával a szenvedély árnyalatait is ki tudta fejezni, s ehhez társult találó fantáziája, amivel a hősi jellemeket alakította. Művészetének legjellegzetesebb vonását a kortársak abban látták, hogy a magyar temperamentumot a német művészettel olvasztotta egybe. A külföldön is nagy sikert arató művésznő kolozsvári jótékonysági fellépése nem maradhatott elismerés nélkül. Ez lehetett az az alkalom, amikor az ifjú Lukács Móric az elragadó Schodelnénak adományozta a poharat, mely abban az időben a legdivatosabb forma, rajta a vastag arany és az áttetsző virágkoszorú a siker mellett bizonyára méltó ajándék volt. Külföldi fellépései után 1837-ben visszatért Magyar- országra, és a pesti Német Színházban a Fidélió és Rómeó szerepével ejtette csodálatba hallgatóit. Egyik kritikusa bámulatát kifejezve ezt írta: ,,Halld Schodelnét Rómeóban és halj meg!” Ekkor hívta fel magára Bajza József figyelmét, aki a következő szavakkal invitálta társulatához: „szerencséltesse felléptével a nemzeti színpadot is.” Bajza, a Pesti Magyar Színház igazgatója kezdetben vendégszerepekre hívta meg, de Schodelné már első fellépésével, a Normával óriási sikert aratott. 1838. január 17-ét a magyar opera mérföldkövének tartják, ugyanis ezen a napon szerződtették a Magyar Színházhoz Erkel Ferencet és Schodelnét. A Pesti Magyar Színháznak azonban nem volt tőkéje, Pest vármegye gáláns urai tartották fenn hazafias érzésből. A támogatásra pedig akkoriban csak a valóban színvonalas operaelőadásokkal lehetett szert tenni. Nem is volt más választásuk, minthogy Schodelnét megnyerjék maguknak, mégpedig oly módon, hogy annyi fizetséget ajánlottak fel az énekesnőnek, amennyit külföldön kapott. így Schodelné az ötszörösét kapta annak, amit pályatársai és a prózai színészek, s mindemellett még más kiváltságokat is élvezett, ugyanis mint énekesnőre, rá nem vonatkoztak a színházi törvények. Emiatt aztán kirobbant az „operaháború”, melynek egyik elindítója a versenytársat nem tűrő Egressy Gábor volt. Schodelné megérdemelten lett ünnepelt primadonna, de hogy még vissza is élt kiváltságos helyzetével, ebből oly nagy viszály lett, hogy többen elhagyták a színházat. Rövid idő alatt több igazgató adta fel a direktori széket. Bajzát, aki végülis összeütközésbe került a Schodelnét pártoló színházi választmánynyal, Szentkirályi Móric, 11 key Sándor, Ráday Gedeon gróf, Nyáry Pál gróf, Bartay Endre követte. 1839 első negyedében Nyáry Pál lett a teljhatalmú igazgató, aki megszerette Schodelnét, és megértőnek bizonyult szeszélyeivel szemben. A sorozatos botrányok után Schodelné mégis elhagyta a Magyar Színházat. Közben egy nevezetes fellépése volt Pozsonyban, ahol újra Norma szerepét énekelte. Erre az alkalomra az országgyűlési ifjaktól egy aranyozott ezüstből készült sarlót kapott, nyele gránátokkal és ékkövekkel díszített, pengéjének hátsó lapján „Pozsony 1840 télhó 4-iki Emlékül. Az Ország gyűlési Ifjúság" bevésett felirattal. A díszsarlót a művésznő halála után fia örökölte. Schodelné rajongói azonban, mint erről 1860-ban a Vasárnapi Újság egyik száma hírt adott, „aláírás útján” megvásárolták, és azt egy levél kíséretében a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. A kétszázkilenc kisebb-nagyobb „leginkább” honi ékkövekkel díszített sarló eredetileg egy vörös színű tokban volt, benne az „Emlék Schodel Rozáliának Norma alkalmával” beírás. A sarló a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán a XIX. századi nagy művészekre emlékező tárlóban látható. C. L. Allemand: Schodelné Schodelné karakterformáló egyénisége és csodás drámai koloratúrszoprán hangja hiányzott a Nemzeti Színházból. Hiába szerződtettek drága vendégénekesnőket, Schodelné varázsát nem tudták pótolni. Mikor 1843-ban ismét fellépett a Nemzeti Színházban, rajongói megtöltötték a termet, és újra élénk lett az érdeklődés az operák iránt. 1844-ben ő játszotta első nemzeti operánkban, Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójában Gara Erzsébetet, a női főszerepet, és ezzel nagyban hozzájárult az opera sikeréhez. 1848 nyarán lépett fel utoljára, Norma szerepével vett búcsút a színpadtól. Jó barátságban volt Nyáry Pállal, akit mint színházigazgatót ismert meg. Nyáry neves közéleti személyiség, Pest vármegye főjegyzője, majd 1848- ban Pest vármegye első alispánja és országgyűlési képviselője, majd a márciusi ifjak egyik vezetője. Csatlakozott a Batthyány-kormány radikális ellenzékéhez, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke lett. A szabadságharc bukása után tíz évi várfogságra ítélték, birtokait elkobozták. Schodelné nem felejtette el Nyáry Pál iránta tanúsított elnéző rokon- szenvét, eladta ékszereit, és bérbe vette a kormánytól Nyáry Pál nyáregyházi birtokát, ahol kiszabadulására várva a csodálatos hangú, hajdan nagyravágyó énekesnő haláláig, 1854-ig gazdálkodott. HAIDER EDIT 15
