Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
Az i. e. 236-ban a szirakúzai Arkhimédész (i. e. 287—212) végtelen csavart szerkesztett, melyet vízemelésnél használtak. Egyesek a fogaskerék feltalálását is neki tulajdonítják. Az i. e. 230 táján Ktészibi- osz alexandriai mechanikus vízórájánál, az ókor legelterjedtebb időmérő műszerénél, fogakkal ellátott rudat, s azzal kapcsolódó, hasonlóan fogazott tárcsákat alkalmazott. Az i. e. II. században Egyiptomban használtak először fogaskereket az emberi vagy állati erővel hajtott járgányos vízemelő szerkezeteknél. A facsapos fogú, durván ácsolt kerék egy dob pálcáiba kapaszkodva forgatta azt. E primitív fogaskerék- pár-megoldás volt a kúpfogaskere- kes hajtás őse. Az i. e. I. században az alexandriai Hérón nem csak fogasrúd-fogaskerék kombinációval, hanem a finommechanikai jellegű hodométerrel (a jármű által megtett távolságot mérő műszer), valamint a több homlokkerékből összeépített, nagy fogaskerekes emelőkkel is foglalkozott munkáiban. Időszámításunk kezdetekor a forgómozgás átvitelére alkalmas, fogakkal kapcsolódó kerékpároknak már kialakult, jellemző konstrukciója volt: a csillagkerék külső kerületén sugárirányú fogak voltak, vagy a koronakerék tengelyirányú fogakkal rendelkezett, és a pörgő a tengelyre szerelt tárcsákba beágyazott pálcákkal készült. A csillagkerék- pörgő a homlokkerékpár, a koro- nakerék-pörgő pedig a kúpkerékpár ősének tekinthető. A nagy fa fogaskerekek fogai e testből kiálló, kör keresztmetszetű csapok, cövekek voltak. Az ősi pörgő formáját ma a nagyipar alkalmazza pálcáskerék néven egyes ébresztőórákban. A vízimalmoknál a kézi munkával, fából készült pörgőket molnárorsónak nevezték. A fa fogaskerék konstrukció ősi formája sokáig fenpmaradt. A nagyobb fordulatszámú, kopásnak jobban kitett pörgő tengelyét és pálcáit viszont már a Ili. században bronzból vagy vasból készítették. A XIII. század végén feltalált, súlymeghajtással működő vaskerekes órák fogaskerekeinek fogait reszeléssel alakították ki. Leonardo da Vinci (1452—1519) kézirataiban, rajzai között sokféle fogaskerék, így a kúp- és csavarkerék is megtalálható. A veronai Roberto Valturio Elenhus et Index rerum militarium című, 1472- ből való haditechnikai tárgyú könyvében egy szélkerekes páncélkocsi rajza is szerepel, melynél a meghajtás áttételeit pálcás fogaskerekek biztosítják. Georgius Agricola (1494—1555) a bányászatról és a kohászatról szóló munkájában egy 1556-ból származó bányaszivattyút és vasfogú fém fogaskerekeket is ábrázol. Az első zsebórát Peter Hen- lei/1 (1480—1542) nürnbergi órás készítette el 1500 körül, melyet spirálrugó hajtott. 1511-ben ezek, a később nürnbergi tojásnak nevezett órák már negyven óra időtartamig működtek egy felhúzással. 1657-ben Christian Huygens (1629—1695) holland tudós megalkotta az első használható ingaórát, melynél az inga lengése meghatározta az adott fogaskerék egy fogosztásnyi elfordulása alatt eltelt időt, a ketyegést. Az első óragyárak a XVIII, században jöttek létre. A fogaskerék ideális fogprofilját illetően az elmélet és gyakorlat hosz- szú ideig nem talált egymásra, főként a megmunkálási technológia 8
