Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
fejletlen volta miatt. A XVII. század közepén Gérard Desargues (1591—1662) francia hadmérnök a fog egyes mozgó pontjai által leírt görbét vizsgálva megállapította, hogy a fogprofil helyes alakja az epiciklois. Hasonló megállapításra jutott Olaf Römer (1644—1710) dán csillagász is, akárcsak 1694-ben Philips de la Hire. Leonhard Euler (1707—1783) 1765-ben megjelent munkájában viszont az evolvens fogprofilt tartotta a legcélszerűbbnek. A XVIII, századi technológiával az elméletileg helyes görbét még nem tudták elkészíteni, de az akkori igények még nem sürgették a fejlődést. A XVIII, század végén azonban megjelent a gőzgép, majd a XIX. században a belső égésű motor, a gőzturbina és a villanymotor. Az átviendő nagyobb teljesítmény, a nagyobb fordulatszám megkívánta a vas vagy acél fogaskerekek mind pontosabb fogprofilját, az elmélet és gyakorlat közelítését. A XIX. században a fogazáselmélet eredményeit mind szélesebb körben használta fel az alkalmazott gépészet. Végül az új fogazószerszámok és gépek, az új technológia, az evolvens fogazást eredményező lefejtő eljárás (generálás) visszaszorította az epiciklois alkalmazását úgy, hogy az csak az órásiparban maradt meg. Ma a fésűskéssel, metszőkerékkel vagy csigamaróval Angol zenélő óra, 1835 dolgozó lefejtő eljárás pontosabb profilú, zajtalanabbul futó, a tengelytáv változására kevésbé érzékeny evolvens fogaskerékpáfok ipari sorozatgyártását teszi lehetővé, szemben az ősi, kézi, reszelőt alkalmazó eljárással vagy az alakos szerszámmal gépen, fogankénti osztással, gyalulással, marással megmunkált kerekekkel. Keretvázas óra hőkompenzációs ingával Körülbelül 1850-ig megmaradtak a többé-kevésbé empirikusan kialakított fogprofilok, s az elméleti vita a XIX. század végén sem szűnt meg végérvényesen. A század utolsó negyedében már acélból is készültek fogaskerekek. Az e században kibontakozó európai ipari forradalom, a gépesítés még fontosabb, nélkülözhetetlen gépelemmé tette a fogaskereket. A XX. század elején kezdték el a hangtompító anyagok, mint a vulkánfiber és a novotex használatát, majd egyéb műanyagokat is alkalmaztak a zaj- és rezgés- mentesebb járás céljából ott, ahol a terhelési körülmények azt megengedték. A lefejtő eljárás szélesebb körű bevezetése, a fogazószerszámok és gépek fejlődése forradalmasította a gyártástechnológiát. Századunkban az autóipar, a repülőgép támasztotta követelmények tovább finomították a különféle fogaskerekekre vonatkozó elméleteket, a gyártási eljárásokat s azok eszközeit. Napjainkban a fogaskerekek többek között öntött, idomhúzott, hengerelt, sajtolt, gyalult, mart, lefejtve mart, edzett-köszörült eljárással készülnek, annak megfelelően, hogy a fogaskereket milyen üzemeltetési körülmények között kívánják használni. A fogazási rendszerek, eljárások, szerszámaik és gépeik a fokozódó minőségi és a zömében tömegtermelési igényeknek megfelelően állandóan fejlődnek. A kétezer éves múltra visszatekintő s mindvégig fontos szerepet betöltő fogaskerék méltán vált a gépipar jelképévé, széles körben használatos emblémájává. GAJDOS GUSZTÁV Ébresztőóra súlyhajtással, XV. sz. Székvázas toronyóra A Lumiere-testvérek filmfelvevőgépe 9
