Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 2. szám
Kempelen Farkas hogy egy „non plus ultra” játékot, automatát készítsen az udvar részére. Ekkoriban ugyanis a fölhúzható, például zenélő automatáknak nagy keletje volt. Kempelen el is készítette a sakkozó basát, s bemutatta a császári pár előtt Bécsben. A rövidesen világhírűvé vált gép az akkori mechanikai szerkezetek remeke volt, s a maga idejében egész Európát lázban tartotta. Az automata szerkezetének felhúzása után mindig a török bábu kezdte a játékot. A basa a bal kezével sakkozott, melyet egy, a gép asztalában rejtőzött ember vezérelt, mozgatott. Kempelen valójában feltalálta az első manipulátort, mely bonyolult optikai és mechanikai szerkezet útján az ember parancsára működött. Nem is a sakkozó ember elbújtatása volt a technikai bravúr, hanem a pantográf segítségével áttételezett, az asztal belsejéből pontosan mozgatható szerkezet. Az ellenfél minden lépésére megmozdult a bábu feje, és körültekintett a táblán. A mechanizmus a 64 négyzet bármelyikének közepére tudta irányítani a kezet, mely aztán felemelte az adott sakkfigurát. Ha a bábu sakkot adott ellenfelének, úgy kettőt bólintott, ha mattot, akkor hármat biccentett. Az „automata" a játszmák jó részét megnyerte, így például győzött II. Frigyes porosz király és 1809-ben Napóleon ellen is. Kempelen a bábu karját, ujjait, fejét és szemét mozgató szerkezetet bámulatos finomsággal konstruálta meg. A sakkautomata valóban az akkori technikai lehetőségek maximumát jelentette. Kempelen viszont a sakkozó basát csupán „mechanikai tréfának” tartotta, amely az udvar mulattatását és a zenélő automaták lepipálását szolgálta. A sakkgép sikerére jellemző volt, hogy azt Kempelen halála után ötven évvel Amerikában, a philadelphiai panoptikumban állították ki, ahol 1854-ben tűzvész pusztította el. Kempelen Farkas már 1769-ben megkezdte másik nagy alkotása, a „beszélőgép” elméleti, majd gyakorlati kidolgozását. 1782-ben Bécsben tartották a sokéves munkával majdnem tökéletessé fejlesztett beszélőgép udvari főpróbáját. A gép legnagyobb teljesítménye a következő mondat volt: „Venez, Madame, avec moi á Paris!” (Asszonyom, jöjjön velem Párizsba!) Ezt követően Kempelen két csodagépével, II. József engedélyével és támogatásával európai körutat tett. (Állomásai: Párizs, London, Lipcse, Drezda, Berlin.) A feltaláló beszélőgépét tartotta igazi alkotásának, amelyet azonban a közönség alig méltatott figyelemre, míg a sakkozó automatának, a különleges és misztikus szerkezetnek viharos sikere volt. A tudományos kísérleteken, eredményeken alapuló beszélőgép miatt a hitetlenkedő újságírók még hasbeszéléssel is gyanúsították Kempelent. Kempelen Farkas tanulmányai során valójában a kísérleti fonetika és a nyelvtudomány egy újabb ága, az élettani hangtan alapjait vetette meg. 1791-ben Bécsben német nyelven jelent meg könyve, mely az emberi beszéd mechanizmusával és a beszélőgép ismertetésével foglalkozott. Vizsgálatai eredményeként felfedte például a magán- és a mássalhangzók képzése közötti különbséget, továbbá a kemény és lágy mássalhangzók eltérését. A könyv megírása előtt fizikai, élettani, nyelvtudományi, sőt anató14 miai ismereteket is szerzett. A beszélőgép a körülbelül 3-4 éves gyermek hangját utánozva, viszonylag érthetően ejtette ki a szavakat. A beszélőszervek utánzásán alapuló gépet Kempelen elméletének igazolásául készítette. A szerkezet fújtatója a tüdőt, a sípok a hangszalagokat helyettesítették, s megvoltak az orrüreget pótló nyílások és a szájüreget utánzó tölcsér is. E kutatások a süketnémák és beszédhibások gyógyítását is elő kívánták segíteni. Újabb találmánya segítségével a világon elsőként tanított meg írni-ol- vasni egy vak énekesnőt, Paradis Mária Teréziát, egy osztrák udvari tanácsos leányát, Mária Terézia keresztlányát. A 19 éves művésznő 1778 végén először az írás-olvasás elemeit tanulta meg Kempelentől, majd kéregpapírból kivágott betűkből latin szavakat állított össze. Paradis Mária volt az első vak ember, aki dombor betűk tapintásával ismerte A sakkgép a játék előtti bemutatáskor
