Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 2. szám
igazi realista és mélyen humánus szobrászatot hozott létre. (Danae, 1936, Lépő nő, 1939, Zsuzsanna, 1940, Pihenés, 1942) A kisbronzok közös jellemzője a csendes derű, a harmónia és életöröm. A biztos kompozíció, az anyagszerű mintázás és felületkezelés, a formai gazdagság a poétikus gyengédség kifejezését segítik a plasztika nyelvén (Szerelmespár, 1948). Ezt a pillanatnyi aktualizálás nélküli művészetet gazdagította, tökéletesítette élete végéig. Nem áll ellentétben ezzel a háború utáni időszak csúcspontja, az 1948-ban bemutatott Petőfi-szobor. Nemes indulatoktól feszülő, lázadó, a kor elképzeléseivel nem egyező költő-képet formált. A lendületes dinamizmussal lépő kamasz költő alakja ezért csak 1960- ban került köztérre Gyulán. Az elsők között ismerik el művészetét Kossuth- díjjal, 1946-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezik ki, de hamar bekövetkezik a csalódások időszaka. 1950-ben megfosztják tanárságától, nem jut megrendelésekhez. Hite, bölcsessége segíti át a nehézségeken. Könyvillusztrálással foglalkozik, és általa tisztelt kortársak portréit készíti el. Érzékeny felületű, izgalmas, mély emberismeretről tanúskodó arcképek egész sorát hozza létre (Juhász Ferenc, Pilinszky János, Ferencsik János stb.). 1956 novemberében jobb oldala megbénul és elveszti beszédkészségét. Felesége legendás segítségével és akaraterejének köszönhetően azonban viszonylag rövid idő után újra rajzolni, majd mintázni kezd bal kézzel. Portrék, lírai finomságú nő- és kisfiúalakok kerülnek ki keze alól, melyek szerves folytatói korábbi kompozícióinak (Aranykor, Álló fiú, Miklós, Bartók-portré). Akvarelljein izzó színekben pompázó virágok hirdetik életigenlését. A betegség utáni tíz év ilyen munkával telt 1967-ben bekövetkezett haláláig. A száz éve, 1890. június 18-ón született Feren- czy Béni és Noémi művei máig elevenen sugározzák az emberbe és a munkába vetett hitet, a derűt és a művészet iránti alázatosságot. FÖLDES MARIA Ferenczy Noémi: Adóm és Éva, 1916 i 7
