Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 2. szám
Ferenczy Béni: Szerelmespár, 1948 Az 1916-os év szenzációja az Ernst Múzeum őszi kiállítása volt. A tárlaton Ferenczy Károly és gyermekei léptek műveikkel a közönség elé. Ferenczy Károly a magyar festészet kiválósága, a nagybányai művésztelep egyik alapítója ekkor már elismert művész. Idősebb fia, Valér, apja nyomdokain haladó festő, többször szerepelt kiállításon szép sikerrel. A szenzációt mégis az ikerpár, Noémi és Béni jelentette. Mindketten először szerepeltek fővárosi tárlaton műveikkel: Noémi szövött kárpitokkal és az ezekhez készült akvarell- tervekkel, Béni kisplasztikákkal, többnyire faszobrokkal és rajzokkal. A katalógus előszóírója, Lázár Béla felismerte tehetségüket, és a két fiatalnak kiemelkedő művészi karriert * jövendölt. Ferenczy Károlynak életében ez az utolsó kiállítása, mely egyben az ikrek pályájának kezdete. Noémi egy hajdan virágzó, ekkor már régen halódó műfaj, a gobelin megújítója és európai rangú képviselője lesz. Béni a klasszikus görög szobrászat alapelveit ötvözi a XX. századi áramlatokkal, s e szintézis tökéletes megfogalmazójává válik. Mindkettőjük alapélménye, sorsuk meghatározója a család és a szülők életszemlélete. Olyan családban nőttek fel, mely leginkább a reneszánsz nagy művészdinasztiáinak légkörét idézi. A család minden tagja művész: az apa, Ferenczy Károly kivételes tehetségű mester, akinek művészi etikája és komolysága, fegyelmezettsége útmutatás volt gyermekeinek. Édesanyjuk, Fialka Olga házassága előtt jó érzékkel festett, illusztrált könyveket. Biztos értékítéletet, óriási műveltséget, igaz demokratizmust plántált gyermekeibe. Noémi azonban nem mutatott érdeklődést egyik művészeti ág iránt sem. A családi fotók álmatag lányalakja kívülállóként szemlélődött a körülötte pezsgő, élénk művészeti életben. Az 1916-os tárlaton mégis teljesen felkészült művészként mutatkozott be egyéni hangvételű gobelinjeivel. 1911-ben a család úgy döntött, hogy Noémi tanuljon szabást, varrást, próbálkozzon ruhatervezéssel. Bécsi, müncheni, firenzei tanulmányút után Párizsba ment édesanyjával. Itt éri a döntő hatás, a Musée des Arts Dé- coratifs gyűjteményének csodálatos arrasi kárpitjai, ettől kezdve szövést akart tanulni. A Manufacture des Gobelins szövőműhelyeiben egy öreg szövőmestertől sajátította el a klasz- szikus technika fortélyait, szabályait. Ebben az ősi műhelyben a „haute lisse”, a függőleges láncfonalakra épített szövéstechnikát művelték. A gobelinszövés a XIV-XVI. századig tartó virágzás után elvesztette önállóságát, lényegében a festmények FERENCZY Ferenczy Béni: Fiatal férfi, 1919 kompozícióit másolta, és elszakadta műfaj korábban jellemző sajátosságaitól. Ferenczy Noémi ennek az elhanyagolt művészeti ágnak kívánta visszaadni nagyságát, s a helyét megtalálni a XX. század művészetében. Küldetésnek fogta fel munkáját, élete végéig megszállottan dolgozott, napi nyolc-tíz órát töltött a szövőszék előtt. Pályája egymásba fonódó korszakokból áll, a változó témák mellett alapélménye a természet. Az első korszak kárpitjainak kompozí- ciós rendje, színvilága a reneszánsz növényvilágot idézi. Dús, gazdagon burjánzó levélzetben, csodás virágok, madarak és állatkák között alig észrevehető emberalakok rejtőzködnek. Témáiban a Biblia világához kötődik. Színezésben a flamand kárpitok koloritját követi. (Menekülés Egyiptomba, 1915-16, Teremtés, 1913, Adám—Éva, 1916) A háború utolsó éveiben megváltozik képeinek tartalma. A kárpitokon a cselekvés nélküli ember és a természet harmonikus kapcsolatát, egymásra utaltságát fogalmazza meg. Az emberi figurák az őket körülvevő idillikus természethez hasonló hangsúlyt kapnak. Csöndesen szemlélődő, üldögélő nőalakok, hatalmas virágok, mindent befedő lombos ágak borítják be kárpitjait. A színek erőteljesebbé, komolyabbá válnak. (Harangvirágok, 1920, Nővérek, 1921). A húszas évek első felében fordulópont következett be művészetében. Az ember és természet kapcsolatát elemezve más értelmezési szintre jut. A megtalált új témát, az alkotást és az alkotó embert végtelen változatossággal dolgozza fel. Ez a korszak haláláig, 1957-ig tart. Kárpitjain a munka felmagasztosul, az ember a természet egyenrangú társává nemesedik. Műveinek kompozíciós rendje, színvilága is átalakul. A háttér jelzéssé egyszerűsödik, a pasztellszínek melegebbé válnak, a szinte geometrikus elrendezés erősíti a 5
