Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
1791-ben a francia Nemzetgyűlés 1789 szellemében rendeletileg törölte el az addig érvényes, a születési előjog alapján adományozott nemesi kitüntetéseket, rendjeleket. A sikeres napóleoni háborúk azonban előtérbe hozták a hősies magatartás elismerésének igényét. Napóleon első konzulként meg is alapította a Becsületlégiót. Az új rend szervezetét és a rendjel adományozását egy 1802-ben kelt konzuli rendelet szabályozta. A Becsületlégió elnevezésében is a forradalmi vívmányok megszilárdításának szándéka nyilvánult meg. Az aggodalmas ellenvéleményeket csillapítandó a hazafias érdemek jutalmául nem az „át- kos múltra” emlékeztető „rend", hanem a légió tagjaivá váltak az arra érdemesek. A római mintára légiónak nevezett szervezet alegységei a ko- horsok voltak. Az alapszabály szerint a légió feje az első konzul. Igazgatásának feladata pedig a Nagy Tanácsra hárult. Alapítása idején a szervezet az ország területi felosztása szerint tizenöt kohorsra tagolódott, élükön Napóleon legkiválóbb marsalljaival. Az öreg, beteg katonák gondozására rendszeresített intézmények is a kohorsok székhelyén működtek, s a haza szolgálata során \ A becsület ■ megrokkant tisztek és a közkatonák itt minden esetben azonos bánásmódban részesültek. Az első légiósok 1804. július 14-én, a Bastille bevételének évfordulóján, a már császárrá kikiáltott Napóleon előtt tették le esküjüket. A Becsületlégió komoly változások árán ugyan, de a Bour- bon-restaurációt is túlélte. Ezt követően a légió valóban „rend” lett. Megszűntek a kohorsok, és a légió tagjait már lovagoknak nevezték. A szervezet kormányintézménnyé vált, s igyekeztek a napóleoni időknek még az emlékét is felszámolni. A törvényen kívül helyezett császár képét még az érdemjelről is eltűntették. A rend átalakítását célzó új szabályozás a szervezet anyagi támogatását is erősen csökkentette, és így a rend rangja, tekintélye egyre csökkent. Az eredetileg is polgári és katonai érdemek elismerésére egyaránt szolgáló rend nagymestere a király lett. A rendjelet kapott franciák a következő szövegű esküt tették: „Hűséget esküszöm a francia királynak az alkotmányra és a királyság törvényeire." A külföldiekre ez nem vonatkozott. A nagykereszt hazai kitüntetettjei hűségesküjüket a királynak tették le. A rend osztályokra tagolódott. A legmagasabb rangú volt a Nagykereszteseké, rendjelüket vállszalagon, csillaggal viselték. Őket követte a Főtiszteké, akik rozettás mellszalagon, csillaggal viselték a rendjelet. A Parancsnoki osztály tagjai nyakszalagon hordták a kitüntető jelvényt. A két legalacsonyabb osztály a Tiszteké, akiken mellszalagon, rozettával, valamint a Lovagoké, akiken sima mellszalagon csillogott a rendjel. Egykorú adatok szerint 1843 végén a rendnek 80 nagykeresztese, 196 főtisztje, 803 parancsnoka, négy és félezer tisztje és mintegy negyvennégyezer lovagja volt. A rendjelvény alapformája fehér zománcos, ötágú, kettős sugarú csillag. Sugarai között zöld zománcú tölgy- és babérkoszorú, közepén kerek, arany medalion körirattal. Az ötágú rendjelet egyébként általában keresztnek nevezték. Ma is leginkább A Nagykereszt ezüst csillaga, 1871 ötszárú, villásvégű keresztként ismeretes. Formája számos változatot mutat, már a felső ékítmény tekintetében is három fajta különböztethető meg, az ékítmény nélküli, a koronás és a zöld koszorús. A legalsóbb osztály jelvénye ezüstből, a többié aranyból készült. Szalagja mindig vörös. Bár az alapforma lényegében állandó maradt, az egymást követő államformáknak megfelelően különféle módosításokat hajtottak végre rajta. A rendjelet már az első császárság idején is többször változtatták, s közel két évszázados fennállása során számtalan módosításon esett át. Az alapforma szerinti rendjel középen a medalionban jobbra néző Napóleon-portré, fején babérkoszorúval. Az arcmást kék zománcos körgyűrűben a „NAPOLEON EMP. DES FRANCAIS” körirat övezi. Hátlapján, a medalionon sas. E jelvényen sem korona, sem koszorú nem található. Az előlap csillagai fölé az egyik változatban mozgatható, majd rögzített császári korona került. Az 1812-t követő évekre tehető az a változat, amelyen a csillag kétágú sugarainak csúcsai apró gömbökben végződnek. A Bourbon-restauráció éveiben az előlap medalionján Napóleon helyébe IV. Henrik portréja kerül. Ennek megfelelően a körirat: „HENRI IV. ROI DE FRANCE ET NAVARRE” (IV. Henrik, Francia- ország és Navarra királya) lett. A hátlapon a Bo- urbon-címer liliomjai és az „HONNEUR ET PATRIE” (Becsület és haza) körirat található. Az 1830- as forradalom idején Lajos Fülöp által adományozott Becsületrend előlapján IV. Henrik mellképe látható, „HENRI IV." körirattal, a hátlapon pedig két, egymást keresztező trikolór, zászlórudakon, „HONNEUR ET PATRIE” szöveggel. Az érdemjel koronával ékesített. A Második Köztársaság korában az előlap medalionjába ismét Napóleon portréja került. A körirat: „BONAPARTE PREMIER lovagjai CONSUL 19. MAI 1802”, korona nélkül, a hátlapon pedig a két nemzeti lobogó. III. Napóleon uralkodása alatt a rend érmeinek előlapján Napóleon-portré, a hátlapon ismét a sas, felette császári korona. A véglegesített modell az 1871- ben kialakított forma: kerek medalionban a Franciaországot jelképező női fej, „REPUBLIQUE FRANCAISE 1870.” körirattal. Hátlapján „HONNEUR ET PATRIE", a köriratban a két nemzeti lobogóval, s fölötte zöld zománcos koszorú. A rend különböző fokozataihoz tartozó úgynevezett csillag formája megegyezik a többi rendjelvényével. Anyaga kezdetben ruhára varrható, hímzett textil, majd ezüst, zománcozás nélkül. Középmedalionjában a sas vagy IV. Henrik mellképe, végül a szimbolikus női fej látható. A francia Becsület- rend, mely az idők során több más európai érdemrend modelljéül szolgált, ma is a legmagasabb francia kitüntetés. Kitüntetettjei sorába számos művész és közéleti személyiség tartozik. ALBRECHT GYULA 40
