Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
w-f ukarI terve A levelezőlapok, az üdvözlőkártyák a kialakult szokások szerinti kapcsolatteremtés eszközei. A szecesszió jegyében készült lapok azonban igényességük révén túlléptek e feladat teljesítésén. E századvégi, századeleji művészeti mozgalom a különböző országokban némiképp eltérő fogalmakat takar. Az art nouveau a szimbolizmusban gyökerezett, de az elvont gondolatok gyakran naturalista képekben öltöttek testet. A mozgalom lényege az ipari civilizációval való szembeszegülés volt. Angliában Ruskin a kézművességhez való visszatérést hirdette, Morris esztéticizmusa utópisztikus elképzelésekkel fonódott össze. Követőik, a preraffaeliták arra törekedtek, hogy az embert egységes stílus jegyében készült, igényesen kivitelezett tárgyak vegyék körül. E szemléletmód megkövetelte, hogy a különböző művészeti ágak között kapcsolat jöjjön létre. Az angol befolyás kisugárzott az egész kontinensre. Az egyik legegységesebb és sajátos művészeti központ Bécs volt. Iskolát teremtett az osztrák szecesszió funkcionalizmusa és geometrikus ihletésű ornamentikája: a díszítmények apró pontokból, körökből, csigavonalakból, síkidomokból tevődtek össze, és igen egyszerűek voltak. Josef Hoffmann és Kolo Moser a szecessziós művészek terveinek kivitelezésére 1903-ban hozta létre a Wiener Werkstáttét, mely olyan művészeket tömörített, akik érzékenyen reagáltak a változásokra. Az angol utópista szocialista eszmék, Ruskin és Morris tanításai szellemében tiltakoztak a gépi nagyipar ellen, s a kézműipar mellett törtek lándzsát. Figyelemmel kísérték a kortárs törekvéseket, de eközben ápolták a közép-európai hagyományokat is. Legfőbb céljuk az volt, hogy az alkotás folyamatában, a tervek kivitelezése során közel kerüljön egymáshoz a művész, az ipari formatervező, a kézműves és a technikus. 1905 után a Wiener Werkstätte a bécsi képző- és iparművészeti élet központja lett. Továbbra is Hoffmann és Moser állt a műhely élén, de fontos szerepet töltött be például Czeschka és Peche is. A grafika, a kisgrafika, a plakát mellett a levelezőlapra is a szecesszió irányította rá a művészek figyelmét. Az 1890-es évek közepétől sokan, akik korábban plakáttervezéssel foglalkoztak, lelkesen vették birtokba e területet, közülük Cheret, Mucha, Grasset tekinthető a művészi levelezőlapok úttörőjének. Gyakran a plakátok vázlataiból születtek képeslapjaik, de legalábbis sokszor dolgoztak fel hasonló motívumokat, kompozíciós elemeket. Később többen választották fő tevékenységüknek a művészi igényű levelezőlap tervezését. A Wiener Werkstätte művészei is több mint ezer lapos sorozatot készítettek. E sorozat darabjai az egységes művészi világkép építőelemei. A levelezőlapok nemcsak a műhely jeles képviselőinek művészi eszméit terjesztették, de teret kapott a reformöltözködés is — így lehettek a képeslapok a divat „diktátorai”. A Jugendstil csúcspontján a művészetek és az iparművészet nagy újítói ugyanis a divat jelentőségét is felismerték. Az értelmetlen és egészségtelen női divat ellen már a XIX. század közepén az orvosok és a reformerek egyaránt felléptek. A küzdelem szélesebb körben folytatódott a század- fordulón, amikor a női emancipáció és az egyéniségtudat erősödése következtében a divat funkciója is átértékelődött. A kerékpározó és más sportágakat űző hölgyek mozgását akadályozták 41
