Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
évszázadokon át a tengerből éltek, a tengerhez kapcsolódó foglalkozásokat űztek, melyek azonban a sós víz édessé válásával mind sorvadásra ítéltettek. A traumát a vidék csak a közelmúltban kezdte kiheverni, amióta a tengerhez fűződő mesterségeket az új feltételeknek jobban megfelelőkre cserélték fel. Enkhuizen városcímerében kék mezőben három hal látható. A város nevének eredetére vonatkozóan két valószínű feltételezés született. En- kele huizen hollandul annyit tesz: néhány ház, a másik elképzelés pedig azon alapul, hogy itt ért véget az út, s ennek megfelelően az utolsó jelentésű ,enk’ szó alkotja a város nevének első tagját. Akárhogy is, a kora középkorból fennmaradt Kerti pavilon Enkhuizen címere KÖLTÖZŐ HÁZAK Észak-Hollandiéban, az egykori Zuiderzee (Déli-tenger) öblének nyugati partján, egy félszigetszerű ki- szögellésen áll Enkhuizen városa. Ritka dolog történt vele és a partszakasz más településeivel: amióta csak létrejöttek, tengerparti város- nak-falunak vallhatták magukat, s aztán szinte egyik pillanatról a másikra tópartiak lettek. 1932-ben a délinek nevezett tenger öbléből egyszeriben „átköltöztek" az Ijsel- meer-tó partjára, ekkor épült fel ugyanis az a gát, mely az öblöt azóta elválasztja a nyílt tengertől, s a gerincén vezető autóút ma száraz lábbal való átkelést tesz lehetővé az észak-holland félsziget és Frízia között. Fordulópontot jelentett ez a vidék életében, hiszen az emberek Vízimalom Hemelumból 28
