Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
ALBERTI KÁPOLNÁJA L- ■. -L .. .1_i.., „-____■ ‘ ■ t. V-AL- >*<• .r. ' 1 - - - V T . ■ • ■4ÖÍ || i-1— Az Almásy- és a Szapáry-címer Budapesten többek között a Festetics palota, a Károlyi palota, a régi Képviselőház, a Margit fürdő, a budai Vár kertbazár, az Operaház, a Bazilika, vidéken pedig számos kastély mellett a fóti templom és az alberti Szent Rozália kápolna tanúskodik Ybl Miklós sokoldalú munkásságáról. A romantikus stílusú, arányaiban kötetlen alkotásoktól a historizáló neoromán épületekig valamennyi műve műemlék. Korábban az alberti (Albertirsa) Rozália kápolna is szerepelt a műemléki nyilvántartásban, de ott most hiába keressük, mert megsemmisültek, törölték a műemlékek sorából. Az ötvenes években a vidéket járó terepkutatók felületességből vagy rosz- szul informáltságból azt állapították meg, hogy az alberti Szapáry-park- ban 1859-ben épített Szent Rozália kápolna a második világháborúban elpusztult. Szerencsére azonban ma is áll, akárcsak az alatta elterülő katolikus temető ravatalozó épülete, de igen elhanyagolt állapotban. Falai sérültek, tetejét megbontotta egy csavargó, az altemplomba két-három évenként betörnek a sírrablók, és súlyos károkat okoznak. Az alberti kápolnán a fóti templom hatása fedezhető fel. Ybl Miklós ugyanazokkal az elemekkel építette föl, de összhatásában mégis közelebb áll az Árpád-kori kis falusi román stílusú templomok hangulatához. Fölhordott dombon áll, akár a fóti katedrális, téglából épült, fontosabb elemei pedig terméskőből készültek. Terméskő a kápolna talapzata és a nyolclépcsős, nagyobb tömbökkel határolt feljárat. Rendkívül értékes a homlokzat bélle- tes kőportáléja, félköríves keretén belül még egy emeltgerendás, sarkain lekerekített kisebb keret is van. Ezt a kiképzést alkalmazta Ybl az Operaház proscéniumán és a színpad nyílásában is. A kettős tölgyfa ajtót levelek és csillagok díszítik, az ajtószárnyak mélyített betétűek. A homlokzaton terrakotta fonadékok és sokszögű kerámia díszkeretben kerubfejek láthatók. A kapuzat fölötti két kőcímer a kilencágú grófi koronával az Al- másyakra és a Szapáryakra, Alberti hajdani földesuraira emlékeztet. A kápolnabelső három részre tagolt, a középső keresztboltíves. Az oltárról ma már hiányzik az egykori nagy fehér márványkereszt. A szentélyként használt belső tagozatból félköríves ajtók nyílnak az altemplomba, illetve a sekrestyébe. Padozatuk fehér márvány. A kripta egyrészes, a koporsókat a két oldalfalba vágott üregekben helyezték el. Alberti a török korban elpusztult, majd felvidéki evangélikus szlovákokkal, alföldi katolikus jászokkal és nagykőrösi kálvinista magyarokkal népesült be újra, s a XVIII, században mezőváros lett. Ötezer holdas határa mindig egy birtokos kezén volt, elsőnek a Szeleczkyekén. Ők azonban a század utolsó harmadában költekező életmódjuk miatt tönkrementek, s a mezővárost eladták Almásy Jánosnak. A király a szerződés jóváhagyását azzal indokolta meg, hogy az új birtokos érdemeket szerzett a francia háborúban, de jeleskedett a mezőgazdálkodásban is, erdőket telepített és kiválóan gazdálkodott. Két leánya született, az egyikük korán meghalt, a másik, Rozália gróf Szapáry Ferenc felesége lett. Gyermekeik, István és László örökölték vagyonát. Apjuk halála után édesanyjuk még sokáig élt és vezette a gazdaságot. Unokái kibővítették az udvarházat és hatalmas parkkal vették körül, oda Aquincumból római sírköveket vásároltak, árkot ásattak, mely fölött nyírfahídon lehetett átkelni a műromhoz, melyet darázskőból építettek egy vakolatlan boltozatos barlanggal. Ők építtették meg az ország legkiválóbb építőművészével, Ybl Miklóssal a Rozália kápolnát, melynek altemplomában elsőnek a nagyasszonyt helyezték örök nyugalomra. HÍDVÉGI LAJOS 14
