Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
A Szent Rozália kápolna GflflDHflRfi mai Pakisztán egyike a legrégebbi ember lakta területeknek. Ma az iszlám szilárd bástyájának ismerjük, de mielőtt Mohammed bin Kvazim és arab hadserege Perzsia felől az i. sz. Vili. század elején lerohanta, e vidéken számos korábbi magasan fejlett kultúra virágzott és tűnt el. Az Indus szélesen kanyargó nagy völgye és a két oldalán húzódó gazdag talajú síkságok mindig ellátták azt, aki itt letelepedett. Nemcsak az emberi kultúra bölcsőjének kikiáltott Mezopotámiában és a Nílus mentén, hanem ezekkel egyidejűleg az Indus völgyében is létezett egy korai műveltség. Az időszámításunk előtt háromezer évvel itt élt nép valójában ismeretlen. Csak két romváros és a benne talált leletek utalnak rá, hogy az írott történelem kezdete előtt már szervezett városi élet folyt itt. A világhírűvé vált Moenjodaro és a kevésbé ismert Harappa lakói mezőgazdaságból és kereskedelemből tartották fenn magukat, s a máig megfejtetlen képírást is örökül hagytak ránk. Az időszámításunk előtti 1700-as években az Indus-völgy magas kultúrájú népe, melynek művészi eredményeit a Moenjodaróban talált szobrok ékesen bizonyítják, a vidéken ez idő tájt élt többi, kevésbé fejlett néppel együtt hirtelen eltűnt. Helyüket a Szibériából és az Ural-hegység felől érkező árják vették át. Ezek az újkőkori szinten álló vad törzsek először saját durva, primitív kerámiájukkal helyettesítették az itt talált korongos, „vörösön fekete" mázas fazekasságot, s ezzel a művészet egyéb ágai is visszaestek. Később azonban a betelepülők az itt talált kultúra nagy részét felhasználták, és ugyanakkor saját vallást teremtettek, a Brahma bikaisten kultuszából kiinduló hinduizmust. Pakisztán területén ekkor már a perzsák uralkodtak. Előbb Nagy Szi- rusz, majd Dárius. Az i. e. IV. században ez a birodalom is megdőlt, és mint az akkor ismert világon szinte mindenütt, itt is végigvihar- zott Nagy Sándor. A makedónok uralma rövid volt, de mély nyomokat hagyott. Nem romboltak, hanem városokat, településeket alapítottak, és hátrahagyták kultúrájukat. Bár ezután gyorsan követték egymást a további uralkodók, birodalmak és népek, a görög befolyást sem az indiai Ashoka, sem a szkíták, sem a perzsiai pártusok nem tudták eltűntetni. így aztán, amikor az i. sz. I. században egy Kanishka nevű uralkodó Afganisztán felől a kusánok népe élén érkezve megalapította az Arab-öböltől a Pamir hegységig és az Arai-tótól a Gan- geszig tartó, az egész mai Pakisztánt magában foglaló birodalmát, az ekkor kialakult művészetben is döntő szerepet játszott a görögök befolyása. A terület lakossága Ashoka óta a buddhizmus követője volt. A kialakult birodalom stratégiailag fontos helyen feküdt. A selyemút egyik ága ugyanis a Pamíron és a Karakoram hegységen keresztül dél felé haladt, ily módon kapcsolva be a birodalmat a Róma és Kína akkori fővárosa, egyben a selyemút kiindulópontja, Hszian közötti kereskedelembe. A karavánok ugyanis menet közben is kereskedtek, és egy-egy kereskedő szinte soha nem járta végig az egész utat: a selyem időről időre gazdát cserélt. Ez volt az az időszak, amikor a Nagy Sándor által itt hagyott telepesek képviselte görög-római és a nagyjából egyidejűleg kifejlődött indiai buddhista művészet egymásra talált. Ennek eredménye lett az úgynevezett gandhara kultúra, mely lényegében buddhista vallási alapokon nyugvó művészeti, oktatási, vallási központ volt. A régészeti maradványok egy háromszög alakú területet jelölnek ki alapjául, amely a mai Peshawar (akkor Pushkalavati) völgyétől az Induson keresztül az indiai Pandzsábban fekvő Taxiláig, 15
