Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
és Gecsei Lídia jóvoltából országos hírnévre tett szert. Itt tanult Karsay Gé- záné, aki 1929-ben Ceglédre költözött, s vele együtt a csipkeverés is „megérkezett" a városba. Vezetett tanfolyamokat otthon, az iskolákban, de főleg a Magyar Asszonyok Szövetségében. Rövidesen egykori növendékei is vállalkoztak a tanításra. A tanítványok többsége saját gyönyörűségére készített csipkét, esetleg ritka kincsnek számító ajándékul. Csak két asszony szánta eladásra vert csipkéit, de ezekből a holland trónörökösnő is vásárolt. A ceglédi csipkeverők helybeli és fővárosi kiállításokon is szerepeltek. 1984-ben véletlenül derült ki, hogy több ceglédi házban őrzik a csipkeverés kellékeit. Az akkor indult gyűjtés nyomán került a ceglédi Kossuth Múzeumba az a gazdag anyag, melynek segítségével képet alkothatunk a harmincas években virágzó tevékenységről. A minták megnevezése mutatja, hogy szinte kivétel nélkül a népi hímzés mintakincsét vették át. A pávafarkas, tulipános, gránátalmás és a kalotaszegi minták a leggyakoribbak. A kor divatja kedvezett a magyaros motívumoknak. A női és a férfi viselettel egyaránt jól összefért a vert csipke, gallér, kézelő, zsabó, díszzsebkendő egészítette ki az alkalmi ruhát, de készült ágynemű, függöny és számtalan terítő is. A ceglédi csipkeverők legszebb teljesítménye a Református Nagytemplom ünnepi úrasztali térítője. Mintája nemesen egyszerű, szépen illeszkedik a protestáns templom puritán környezetéhez. REZNAK ERZSÉBET Csipkegallér, tervezte Karsay Gézáné Középen Karsay Gézáné Terítő, készítette Józsa Krisztina 23
