Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
ta őt javai nagy részétől, sőt szabad mozgásában is korlátozta. Gizella fél évszázadon át példás életével örök érdemeket szerzett a kereszténnyé lett magyarság életében, és maradandó emléket hagyott népére az első templomok berendezésével, felszerelésével és gondozásával. A tevékeny keresztény élet gyakorlásában akadályoztatva határozott úgy, hogy hűséges főemberei segítségével, III. Henrik császár magyarországi tartózkodását felhasználva, az ő kíséretében 1045-ben elhagyja második hazáját. Passauban telepedett le, a Duna és az Inn folyó által közrefogott félsziget csúcsán, a Niedernburg városrészben, ahol fivére, az 1024-ben elhunyt II. Henrik német-római császár által birodalmi apátsági rangra emelt bencés apácamonostorban élt. Az özvegy királyné az 1055-1065 közötti években halt meg, május 7-én. Elhunytának évszámát pontosan nem ismerjük, csupán csontvázának embertani vizsgálati eredményei alapján jelölhetők meg a fenti időhatárok. Abban a korban az elhalálozás évét nem kellett nyilván tartani a monostorok nekrológiumában, csupán a hónapot és a napot, hogy az elhunyt lelki üdvéért bemutathassák a szentmisét. A Niedernburg-monostor Szent Keresztről elnevezett temploma oldalkápolnájában, a járószint alatt álí kőből rakott, boltozott sírja, amelyet a padozat szintjén vízszintesen fed le a korabeli mészkő sirlap, rajta latin nyelvű felirat és domborműves ábrázolása. Középen csavart szárú, hordozható kereszt, amelynek vízszintes szárán két, szembenéző sasábrázolás látható. Két függőleges felirat az elhunyt nevét örökíti meg: GISYLA ABBATISSA, vagyis Gizella apátnő, de a szó korabeli tartalmát helyesebben adja vissza a fejedelemasszony név. A sasok Gizella császári-királyi származására és királynéi múltjára utalnak. Szent István király apostoli keresztjét, mint a magyar király méltóságjelvényét jelenti a hordozható kereszt, amely Gizellát is megillette, mert a közös uralkodásban és a magyarság térítésében társa volt. Ilyen keresztet láthatunk az 1055-ben alapított tihanyi bencés apátsági templom háromhajós kriptájában, az I. András király sírját fedő sírlapon is. A sír fölé már a XV. század elején díszes, gótikus felépítményt, úgynevezett kenotá- fiumot emeltek, vörösmárványból faragott fedőlappal. A sír a középkor óta napjainkig zarándokhely, tisztelőinek nemzeti színű szalaggal átkötött koszorúi, virágcsokrai díszítik. A példamutató királynét, a szegények istápolóját és apáca- főnökasszonyt hitvallásos élete alapján az egyház a ,,boldogok" sorában tiszteli május 7-i hivatalos ünnepén. A passaui ősi bencés monostort 1836-ban az angolkisasszonyok tanítórendje vette át, akik elődeikhez méltón tisztelik és ápolják a magyar királyné emlékét. UZSOKI ANDRÁS Nagybányai iníermezzo önportré feleségével, 1910 ylHuszár Vilmos nevét hazánkban sokáig csak művészettörténészek és gyűjtők ismerték, pedig a világ rangos múzeumainak huszadik századi termeiben gyakorta feltűnnek Huszár Vilmos alkotásai, és a korszakot tárgyaló nemzetközi kiadványok, szakmai publikációk jelentős teret szentelnek festői és enteriőrtervezői munkásságának. Véletlen ismeretségek és izgalmas kutatómunka eredményeképp 1985-ben a hazai közönség elé kerülhettek Huszár Vilmos alkotásai, de a Nemzeti Galériában rendezett kiállítás folytatás nélkül maradt. A felvillantott képek, tervek, makettek mindössze egy hónapra engedtek betekintést az életműbe. Huszár Vilmos, eredeti nevér Herz, Vilmos 1884. január 5-én Budapes-' ten született. Elemi iskolái után a budapesti Iparművészeti Iskolába iratkozott, díszítőfestő szakra, de tanulmányait másfél év után félbehagyta. Fiatal kora ellenére hamarosan kiállító művészként méltányolt festővé érett, aki a Nemzeti Sza'on és a Műcsarnok tárlatain szerepelt. A kiállítási katalógusok szerint tájképek, portrék, csendéletek, tehát a polgári festészet hagyományos műfajai érdekelték. Későbbi, már Hollandiában festett képeit ismerve feltehető, hogy ezek a korai, azóta eltűnt alkotások a korszak ízlésének megfelelő naturalista stílusban készültek. Művészeti akadémián akart továbbtanulni, Münchenben és Düsseldorfban próbálkozott sikertelenül, közben Hollósy Simon nagybányai és técsői nyári festőiskoláiban is dolgozott. Ezek voltak az utolsó itt5
