Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
Thököly Imre foglalta el, aki azt a törökök bécsi veresége után harc nélkül adta át Babocsay Ferenc királyi kapitánynak. Az 1684-ben indított Habsburg ellentámadás során öt év alatt egymás után szabadultak fel a Dunántúl törökök által megszállt városai. A Rákóczi-szabadság- harc kuruc hadai 1704-ben nyomultak be a Közép-Dunántúlra. Veszprémet a kurucok harc nélkül foglalták el, de a császári hadak ellentámadása kiszorította őket a várból. Forgách Simon tábornok kuruc hadai ugyan hamarosan újra elfoglalták a várat, de Heister császári generális serege hátba támadta a kurucokat, s a várat ismét birtokba vette. 1705- ben azután Bottyán János csapatai megint visszafoglalták Veszprémet. 1709 nyarán azonban újabb császári támadás következett, s a várat közel egy hónapos ostrom után elfoglalták. Ezzel 1709 őszére befejeződött Veszprém várának hosszú hadtörténete. A szatmári békét követően a várat felrobbantották, lerombolták, csak az észak- és délnyugati bástyák, valamint a Tűztornyot is magába foglaló déli várfalmaradványok darabjai őrizték meg a hősi múltat. A vár mai képe a XVIII, század második évtizedétől kezdve alakult ki. A sok elpusztult középkori épület helyén tágas, teraszos, kertes lakóházak épültek. A régi várfalakon kívüli barokk homlokzatú házsorok egyeséges stílusúak. A XIX. században a Várnegyed jóval kisebb mértékben gyarapodott. Az ekkor épült néhány klasszicista ház mellett itt- ott historizáló építési törekvések is érvényesülek. A XX. század elején, főként az 1909-es tűzvészt követő restaurálások során áltörténeti stílusban építettek újjá nem egy elpusztult vagy megsérült régi épületet. Ezek közé tartozik a székesegyház is, amely az építészetileg átgondolatlan „restaurálás” révén kapta mai, az eredeti formáját megközelítően sem tükröző „neoromán” külsejét. Ugyanekkor a Várnegyed sikeres restaurálások (Gizella kápolna, Várkút, Tűzoltótorony) színhelye is volt. Új létesítményekkel is gyarapodott e terület. Ilyen a Hősi kapu, a Szentháromság szobor, az észak- nyugati kilátóterasz, amelyen 1935- ben Szent István és Gizella királynő szobrát állították fel. FODOR ZOLTÁN ‘ilyen Szép iögyél A hagyományos paraszti társadalomban a gyerek nagy tisztességnek számított. A múlt század utolsó harmadában Makón is nyolc-tíz, sőt ti- zenkét-tizennégy gyerek volt egy- egy családban. Az első világháború után a gyerekek száma gyorsan csökkent: 1890-ben még ezernégyszáz, 1922-ben már csak 868 csecsemő született. Az 1950-es évekig Makón is háznál folyt le a szülés, a bába segítségével. A múlt század vége óta csak okleveles bábák dolgoztak a városban, akik oklevelüket az 1884-ben létesült szegedi Bábaképző Intézetben szerezték. A bába az újszülött egészségi állapotára a sírásából, mozgásából, szopásából és alvásából következtetett. A makóiak szerint az a szép újszülött, aki nem vörös, arca halvány, van haja, nem lázas, nem kiütéses. Az ő szavaikat idézve „Olyan röndös méret. Szép, kerek arca lögyön, tiszta lö- gyön, ez a szép gyerök. Szép nagy lögyön." Ha valakinek kopasz gyereke született, tréfásan mondogatták: „biztosan tököt loptál vele, mert kopasz”. A göndör hajó újszülöttről pedig azt mondták: „bodor, biztosan subán csináltátok". Az újszülött első fürdetéséhez Makón már nem sok hiedelem fűződik, de úgy tartják, hogy ha a gyermek fürösztés közben ösz- szeszorítja a kezét, akkor szűkmarkú, fösvény felnőtt lesz belőle. Az első fürdetéskor a bába lábánál fogva fölemelte a gyereket, miközben azt mondta: „nagyra nőjjél", vagy 9
