Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
Szerb kising és fökötő, XX. sz. eleje „nagyot nőjjél! Akkora légy, mint apád!” Az újszülött szép fejformájának kialakítására a bába néhány napig „lapítgatta” a gyerek fejét, hogy ,,ne lögyön högyös a feje, hanem kereködjön", s ezt a későbbiekben tojással körülkerekítéssel is befolyásolták. Szokásban volt. hogy amikor az anya először vitte látogatóba a gyermekét, a háziasszony tojást ajándékozott a csecsemőnek. Mielőtt a kisdunnába dugta volna a tojást, az alábbi szöveg kíséretében körbesimogatta, azaz körülkerítette a gyermek arcát: „Ilyen szép fehér löqyél, ilyen szép kerek lögyél, soha szeplő rajtad ne lögyön, hadd meg az ablakra a legyeknek". Az ajándékba kapott tojást vagy megetették a gyerekkel, vagy a fürdővizébe ütötték, mert hitük szerint akkor a gyermek nem csattog ki. Az újszülöttel kapcsolatos teendők közül a legfontosabb a gyermek „mászkos” testének megtisztításán kívül a köldök szakszerű bekötése, ehhez köldökfáslit, azaz kódökkötőt, kődökruhát használtak. Makón is szokás volt a leszáradt köldökzsinórt eltenni, és a gyermeknek hétéves korában a kezébe adni. A kibontás szertartás volt: az asztalt ki kellett tenni az ereszcsurgásba, a gyereket az asztal alá kellett ültetni, s a déli harangszó zúgása közepette kellett kibogozni a csomót. Ha ezt sikeresen oldja meg a gyermek, akkor ügyes, illetve boldog lesz eljö vendő életében. Az újszülött körül történtek is be folyásolták a gyermek sorsát. Országszerte ismert hiedelem, hogy szülés után az újszülött és a gyermekágyas anya is számtalan veszélynek van kitéve. Különösen árthatnak a gonoszok a meg nem keresztelt gyermeknek, boszorkányok cserélhetik ki, amikor egyedül marad. Ez esetben az ép, egészséges gyerek helyébe olyan kerülhet, aki „nem normális”. A baj megelőzésére különböző mágikus eljárásokat végeztek. Azt tartották a legfontosabbnak, hogy az újszülöttet nem szabad egyedül hagyni, mert a legbiztosabb védelmet az édesanya közelsége nyújtja. Ha ki kellett mennie a szobából, és más nem maradt benn helyette, az anya seprűt tett az ágyhoz vagy a sarokba, mondván, így „a boszorkán nem tud begyün- ni”. Az anya ágyát egyesek szúnyoghálóval védték, mások sóval hintették körül. A cserélt gyermek egyik tulajdonsága, hogy nem beszél, így a bizonyítás érdekében meg kell őt szólaltatni. Ez úgy történt, hogy szabadkémény alá tették a gyermeket, adtak neki kisbög- rét meg nagykanalat, mire megszólalt: „nem tudom, hány évet megértem, de még ilyet nem értem. Nagykanalat adtak, meg kisbögrét”. Ezzel igazolódott be a csere. A saját gyermeket úgy lehetett visszaszerezni, hogy befűtötték a kemencét, az elcserélt gyereket rátették a sütőlapátra, mintha be akarnák vetni. Ekkor visszacserélték a gyereket a sütőlapátról. Egy másik változat szerint az elcserélt gyereket Gyermek kisdunnában, 1943 szent helyre vivéssel fenyegették, aminek hatására a boszorkány ijedtében visszacseréli a gyereket. A szemverés különleges helyet foglal el az újszülött egészséges fejlődését veszélyeztető tényezők között. Ha a gyermek nem tudott aludni, csak hánykolódott és sírt egész éjjel, nem arra gondoltak, hogy a gyermek beteg, hanem, hogy megverték szemmel, és keresni kezdték, hogy ki lehetett az. Mindenki gyanúba került, aki meglátogatta a gyermekágyast, de különösen az, akinek erős a tekintete és összeér a szemöldöke. Ezért használták a szúnyoghálót, ami az anyát és a babát eltakarta a látogatók elöl. Azt sem engedték, hogy dicsérjék a csecsemőt. Ha valaki megnézte a babát, meg kellett köpködni az alábbi szavak kíséretében: „Pö, pö, nöjjél nagyra! Egészséges légy! Jól egyél!" Akkor nem árthat a gyereknek. Az újszülöttet úgy is óvták a szemveréstől, hogy piros szalagot, gyöngyöt kötöttek a karjára, vagy a homlokát jelölték meg. Úgy vélték, ezek elvonják a látogatók tekintetét. A megelőző és óvó eljárások ellenére is gyakran vélték úgy a szülők, hogy megverték szemmel a gyereküket. A gyógyítás általános módja a mos- datás volt. Visszahívták a feltételezett szemmelveröt, aki a szájából eresztett vagy a kezébe vett vízzel megmosta a gyermek arcát és a pöndöle, vagyis az inge aljával megtörölte. A mosdatásnak ez a ma is Kisdunna az 1930-as évekből ismert módja egy valamikor összetettebb, szertartásos megkötöttségekkel rendelkező gyógymód megkopott, lerövidült változata. A tiszta vízzel való mosdatáson kívül a szemverés gyógyítására szenes vizet is készítettek. Szén helyett a gyufaszál vagy a seprű cirokszálának elégetése után nyert hamut is használták. Igen régi a szemverés gyógyítása ráimádkozással. Kálmány Lajos 1881-ben Szegeden, Szigeti György az elmúlt években Apátfalván jegyezte le a vidéken általánosan ismert szöveget: „Az atyának szerelme, a fiúnak szentségös kö- rösztje, a szentháromságnak hatalmas ereje. Elmönt Szűzanyánk Jeruzsálembe, a templomba. Előtalált három zsidó leányt. Az egyik mondja: szép az áldott Jézus, mint a fé- nyös nap. A másik mondja: szép az áldott Jézus, mint a szép telihold. Harmadik mondja: szép az áldott Jézus, mint a szép csillag. Mögidéz- ték, mögcsudálták az áldott Jézust. Az áldott Jézus szentségös fürdőjit piros márványkőre öntötte. A piros márványkövön mög nem maradt, befolyt a fekete fődbe. Úgy mög ne maradjon sömminémű tetteikben mögnyilvánulás vagy más igézet, nyavalya, mög ne maradjon benne, mönjön el a fődbe." Ha a csecsemő nyugtalan, nem tud aludni éjszaka, annak a szemverésen kívül több oka lehet. A néphit szerint elmaradozik a gyerek álma, elviszi a boszorkány, ha a pelenkát, csecsemőruhát a szabadban hagyják éjszakára. A gyermekágyast meglátogató is elviheti a gyermek álmát, ha nem ül le.
