Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
amelyben a legenda szerint Imre herceg tett fogadalmat. Ugyanekkor szentelték fel a vártemplomot is. A várkörnyék XI—XIII. századi létesítményei jórészt csupán rekonstruálhatók: a XI. századi székesegyház, a Szent György kápolna, valamint a később épült Gizella kápolna. A veszprémvölgyi egykori görög apácakolostor építési időpontja bizonytalan. Itt készítették görög apácák azt a koronázási palástot, amely később a székesfehérvári bazilikába került. Szintén a XII—XIII. században létesültek a káptalani épületek, az egyházi iskolák és a Mindenszentek prépostsági templom is, a XIII—■ XIV. században felépült az eredeti püspöki palota. A várat és környékét a tatárjárás idején érte az első nagyobb támadás. Egy 1242-ből fennmaradt, a pápához intézett segély- • kérő levél a vár súlyos fenyegetettségéről, a védekezés kilátástalan- ságáról szól. Veszprém azonban a segítség híján is viszonylag szerencsésen vészelte át az ostromot. Sokkal súlyosabb károkat okozott az 1276-os ostrom, melyet a várat birtokló Henrikfia Péter püspök ellen indított Csák Péter. A XIV—XV. század volt a vár történetének eddigi legbékésebb időszaka. Ekkor épült ki a belső vár déli részén a Várhegy lejtője. Megerősítették a déli várkaput, ahol erőddel és barI. István és Gizella szobra bakánnak felépült a közel húsz méter átmérőjű kapuzat, valamint a déli vigyázótorony, a Tűztorony. A belső várat ekkor már kőfal vette körül, s a XV. század elején elkészültek a külső vár falai is. E közel két évszázad folyamán sok kárt okoztak a tűzvészek. Sok történelmi jelentőségű, kora középkori épület ment tönkre, közülük többet a rekonstruálás idején uralkodó stí8 lusban építettek újjá. így az eredetileg román stílusú székesegyház gótikus, a körtemplom nyolcszögletű kápolna lett. A XVI. század első felében a török támadások nem érték Veszprémet. Annál súlyosabb károkat okoztak az I. Ferdinánd és Zápolya János hívei közt 1526-tól kezdve tizenkét éven át vívott csaták. Az 1526-ban Zápolya birtokolta várat Ferdinánd csapatai foglalták el. Zápolya cseh zsoldosokkal megerősített csapatai 1529-ben nem tudták visszafoglalni a várat, de négy év múlva, török támogatással megszállta Veszprémet. A Habsburg uralkodó, I. Ferdinánd 1537-ben foglalta vissza a várat, s védelmét hatszáz spanyol zsoldossal erősítette meg. Ezt követően tizenöt éven át csatároztak a törökök és a védők. Veszprémet ekkor még sikerült megvédelmezni. A mintegy kétszáz főnyi gyalogosból és 32 lovasból álló őrség 1544 és 1551 között távol tartotta a török hadat, sőt néhányszor súlyos csapást is mért a környéken portyázó csapatokra. 1552 tavaszán azonban Khadim Ali budai pasa serege körülzárta a várat. A nyugati és északi magaslatokról tíz napon át zúdult a várra és környékére a török ágyúk tüze. A vár őrsége fellázadt, és foglyul ejtette Pető Péter várkapitányt, a védekezésre képtelenné vált gyalogság pedig szökni próbált, de a törökök felkoncolták őket. Veszprém vára 1552 júniusában került török kézre. 1552 és 1556 között Veszprém, mint a törökök legnyugatibb végvára a Dél-Dunántúl ellen indított török támadások kiindulópontjául szolgált. Közben, 1557 nyarán tűzvész pusztított a várban és környékén, alig néhány ház maradt viszonylag épen. 1566 nyarán, alighanem a tűzvész következtében, leomlott a vár nyugati fala. Helfenstein német tábornok és a tihanyi magyar hajdúk serege ekkor indított sikeres ostromot a vár ellen. A német és magyar hadak visszafoglalták a várat, a török őrséget lemészárolták. Ezt békekötés követte, mely valójában csak névleges volt. 1593-ban Szinan nagyvezír ismét támadást indított, a védők nem tudtak kitörni. A vár visz- szafoglalása csak öt év múlva sikerült, ezt követően, 1683-ig a vár a császári csapatok kezén, 1620 és 1622 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokában volt. 1656-ban ismét tűzvész pusztított, amit a Várhegy nagyarányú beépítése követett- Egyházi létesítmények és védőfalak jelezték a gyarapodást, ekkor épült a ma is látható délnyugati sarokbástya is. A törökök 1683-ban indították utolsó rohamukat. Veszprém várát ekkor, rövid időre, a törökkel szövetséges A püspöki palota