Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 2. szám
Lepelletier meggyilkolása MARTI ROK A VÁSZNON A klasszicizmus egyik kiemelkedő francia képviselője, Jacques Louis David (1748—1825) a történeti festészet új útjának is elindítója volt. Itáliai tanulmányai során elfordult mestere, Francois Boucher rokokó stílusától, s az antik művészet emlékeiben fedezte fel az általános érvényű mintát. A Horatiusok esküje (1784) című festménye szigorú arányrendszerét, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióját tekintve a klasz- szicizmus iskolapéldája. A kortárs történelem mozzanatait feldolgozó müvei a forradalmi események megrázó hatása alatt, a tények pontos felidézésének igényével készültek. Az 1789-es forradalom alatt festett művei a XIX. századi történeti festészet jellegzetességeit előlegezik a kor, a helyszín és a nagy egyéniségek addig nem ismert hűséggel való megidézésében. David a Konvent lelkes híveként részt vett az ünnepek megtervezésében is, megfestette a labdaházi eskü jelenetét, majd az egymást követő tragikus események fő szertartásmestere és megörö- kítője lett. Az első ilyen megbízatása Lepelletier de Saint- Fargeau, a párizsi parlament bírósági elnöke temetési szertartásának megtervezése és megfestése volt. Lepelletier a forradalom kezdetén még jelentős szerepet játszó liberális arisztokrácia jellegzetes képviselője volt, aki a király halálára szavazott. A XVI. Lajos kivégzését megelőző este meggyilkolta a király egy régi testőre a Port-Royal éttermében. David a mártírként tisztelt Lepelletier holttestét a Vendome téren, XVI. Lajos eltávolított szobrának posztamensére helyezve ravataloztatta föl. Halotti ágyát, antik síremlékek mintájára, kandeláberekkel vette körül. A Lepelletier de Saint-Fargeau-ról festett portré méreteiben megegyezett a később Marat haláláról festett portréval, s aláírásuk is ugyanazt a formát követte: „Lepelletier-nek Dávid’’, illetve „Marat-nak David”. Hősét félig meztelenül, Krisztus-képek és antik emlékek ábrázolási sémáiból egyaránt merítve jelenítette meg. Lepelletier portréja a levétel a keresztről kompozíciókat, s David egy korábbi festményének Hector figuráját idézi. A seb fölött, a levegőben egy szál fonálon függve látjuk az életét kioltó kardot. A kép története kalandos volt a továbbiakban. A forradalom után visszakerült David műtermébe. Innen vásárolta meg, igen magas áron, a Lepelletier család egy leszármazottja. A királypártivá lett család valószínűleg megsemmisítette a birtokába került képet. A festmény csak a kortárs Anatole Devosge ceruzarajzából ismert, mely a festmény elkészültekor született későbbi sokszorítás céljából. Az 1793. július 13-án meggyilkolt Marat ünnepélyes felravatalozása és portréja megfestése volt David következő feladata. Marat portréja is Krisztus-ábrázolásokra asszociál. A kellékek, a szegényes környezet aprólékos leírásával (David a gyilkosságot megelőző este járt nála) Marat puritán egyéniségét is érzékeltette. Pontosan megörökítette a kád mellé állított fatuskót, melyre a tintát és a papírost helyezte. A kezében tartott levél jótékonyságának bizonyítéka: egy ötgyermekes asszonynak szóló utalvány, akinek 8
