Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
GUMIARCÚ ÉS TÁRSAI Napjainkban a lektűr új fénykorát éli: az utcai standokon, az újságárusoknál, de a könyvesboltokban is egyre több színes fedelű, könnyű szenzációt ígérő regény kínálja magát. E folyamat gyökerei a ponyvairodalom húszas évekbeli virágzásához vezetnek vissza. Az 1920-as évek elején kis méretű, színes fedelű, füzetnél alig nagyobb terjedelmű filléres kiadványok hagyták el a nyomdákat gyors egymásutánban. A hangzatos című könyvecskék a harmincas évek második felében már uralják a kommersz irodalom piacát. Ekkorra a sorozatok veszik át a főszerepet, hetente-kéthetente jelentkezik a Tarka regénytár, a Friss Újság színes regénytára, a Pesti Hírlap könyvek, a nyolcszáznál több darabból álló Világvárosi regények és több tucat másik. A kalandos kommersz legismertebb személyisége Rejtő Jenő, a fogalommá vált P. Howard, aki 1934 és 1941 között negyvenhárom ponyvaregényt írt. Ezen írótábor legszínesebb egyénisége, nyelvének eredetisége, fordulatainak szellemessége máig utolérhetetlen. A legtermékenyebb szerző azonban a jóval szürkébb Nagy Károly, aki 156 könyvecskét jelentetett meg hat név alatt. Az álnév-rekord Nagy Dánielé: huszonegy angol név alatt ötvennégy munkája látott napvilágot a negyvenes években. Kitűnő humoristánk, Tabi László (és öt álneve) hetvenhat mű címlapján fordul elő, de Ákos Miklós, Benedek Ernő, Forró Pál, Juhász Lajos is ontotta a történeteket. Gergely Márta jó néhány lektűrjét férfinéven adta ki (Kevély Mihály, Borbás György), míg Hamvas H. Sándor többek között Szűcs Vilma néven publikált. A legtermékenyebb írók között találjuk az írók Gazdasági Egyesülete főtitkárát, a tehetséges Leleszy (Kovách) Bélát, sőt Déry Tibort is, aki Dániel Tibor néven fél tucat regényt adott ki. A városi félművelt rétegek, az álmodozó cselédlányok, inasok, segédek, unatkozó úrihölgyek, a napidíjas kishivatalnokok cselekménydús olvasmányai szerény, de biztos megélhetést jelentenek a magas irodalomból átvándorló szerzők, vagy annak perifériájára szorult toliforgatók százainak. Már a címekből is kiolvasható, milyen ádáz harc dúl a közönség kegyeiért: Kísértetek a kastélyban, Harc a démonsziklában, A véres kéz, A borzalmak szigete, A gumiarcú lesújt, Vasöklű visszaüt, A rémület tornya, Az álarcos seriff, Ferdeszemű sátán, A légió varázslója, A titokzatos cowboy. Ilyen és hasonló címeken ígérnek válogatott borzalmakat néhány fillér ellenében. Az agresszív, erőszakot hirdető vagy sejtető fogalmak vezetik a listát, ezeket követik a rejtélyt, borzongást, sátáni vagy horrorelemeket ígérő címek, keveredve a lektűr-alaptípusok megnevezésével, a bandita, cowboy, légiós, detektív címkékkel. Ezekkel a kiadói megrendelésre készült irományokkal a hangzatos, többnyire ide- genes csengésű álnevek mögé bújt hazai mesteremberek közönségüket szolgálják ki. A ponyvairodalom legszembetűnőbb jegye a cselekményesség, a mozgalmasság. A film gyors vágásaira emlékeztető fejezetekben átlagosan négy oldalanként bukkannak fel új rejtélyek, új áldozatok és új lövésváltások. A serény szerzők egyetlen oldalt sem hagynak cselekmény nélkül. Ez a cselekményesség és sokszínű kavargás látszólagos, mert e regényekben valójában nem történik semmi: jellemsablonok érintkeznek a mesterkélt világ mesterkélt törvényei szerint. A gonosz bandita megbűnhődik, a hős elnyeri jutalmát, a szerelmesek egymáséi lesznek, az intrikusok lelepleződnek. A világ nem változik, hiszen e fiktív univerzum leglényegesebb alaptörvénye a változatlanság — ezt a kispolgárt megnyugtató állapotot közvetíti a ponyva. Nagyon jól beleillenek ebbe a megmerevedett berendezkedésbe a kispolgár illúzióit jól tükröző 42
