Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
karriertörténetek, mint a jó, az ügyes, a rátermett, a becsületes jellem megjutalmazásának módjai. Valójában nem történik más, mint a méltánytalanul nyomorgó hős az őt megillető helyre kerül ebben a lehető legjobb világban. A kor kisembere azonosul ezzel a hőssel, hiszen így a legsi- várabb nyomor is a kiemelkedés lehetőségének cifra illúzióit öltheti magára. Éppen ezért nem fér bele ebbe a világba az igazi tragédia: a tragikus hős számára megoldhatatlan élethelyzetek mindig a valóság elemei között fennálló ellentmondásra utalnak, márpedig a ponyvaírók éppen ettől óvják „nagyrabecsült” olvasóikat. A tragédia hiányát azonban külsődleges eszközökkel kell pótolni: ezért annyi a kilátástalan, de végül sikeresen megoldódó helyzet, a halálosan sebesült, később mégis felépülő hős, az eltűnt, majd mégis megkerült szereplő. A kispolgár világképéhez alkalmazkodva a ponyva prűd. Az érzékiség negatív jellemvonás, a hős szerelme majd mindig bájos ártatlanság, riadozó vagy éppen pisztolyt forgató szűz. A ponyva világa az erős és határozott férfi világa: még a talpraesett nők is férfias jellem- és nőies arcvonásaik ellentétében válnak „különössé". Többnyire egy-két uralkodó vonás pótolja a jellemeket, élesen elkülönülnek a Jók és a Rosszak, a Fehérek és a Feketék. Az élesen antiintellektuális ponyva átveszi olvasói tudomány- és technikaellenessé- gét is: minden új eszme és felfedezés gyanús, s nem kevésbé az hirdetője és kitalálója. Soha ennyi őrült, gonosz, aberrált, sátáni, a legjobb esetben nevetségesen ügyefogyott vagy szórakozott zseni nem téblábolt még egyetlen korszak tömegirodalmában sem. A húszas és a nyolcvanas évek termését összehasonlítva érdekes párhuzamokra és különbözőségekre akadunk. A detektívregényből lett újkori krimi folyamatosan megőrizte hegemóniáját, sőt a filmben is vezető szerepre tett szert. Ha e huzamos népszerűség okait kutatjuk, kiviláglik, hogy ez a cselekménytípus felelt meg legjobban a városi népmese alapfunkciójának, a rosszon diadalmaskodó erénynek. A húszas években csak nyomokban létező tudományos-fantasztikus lektűr éppen a tudomány és technika előtérbe kerülése kapcsán hatalmas sci-fi terméssé duzzadt korunkban. Ezzel párhuzamosan két ágra szakadt a technikamítosz: az antitechnicizmus mellett megszületett és előtérbe került a tudományos és technicista illúziók rózsaszín ábrándképe, mely a jelen gondjainak megoldását a jövendő tudományos-műszaki csodáiban keresi. Egy időre eltűntek a cowboy-történetek, átköltöztek a filmvászonra. Minden bizonnyal újabb virágkoruk következik, a fiatalok romantikus érdeklődését az idősebbek nosztalgiája fogja erősíteni. A légiós históriák végleg eltűntek a modern piacról. A húszas évek másik sikerműfaja, a horror először a filmvásznon és a videofilmekben nyerte vissza népszerűségét, de megjelent írott formában is. Sőt, sikeresen hódít a sci-fiben és a krimiben csakúgy, mint a pornográfiáig terjedő szex. Hiszen a húszas évek prűdségével szemben CSŰR KA állandó elem lett az erotika, sőt önálló, bár napjainkra lefutóban levő iparággá nőtte ki magát. Az első világháború után és a második előtt nagy mennyiségű kémregény jelent meg; noha arányuk jócskán csökkent, úgy tűnik, állandó olvasórétegre tarthat igényt. A fél- és áltörténelmi regények száma viszont ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi években, ami a történelem fehér foltjai iránt fokozódó érdeklődést jelzi. A lektűr elsősorban a második világháború kalandos epizódjait dolgozza fel. Az egykor népszerű banditatörténetek, melyek a múlt század betyárhistóriáinak leszármazottai, jórészt eltűntek, az indiántörténetek viszont csak a klasszikus ifjúsági irodalomban képviseltetik magukat. Fél évszázad alatt jelentős módosuláson esett át e sokszor változó színvonalú műfaj. Szókimondóbb, erőszakosabb és merészebb lett, s mohó étvággyal kebelezte be az újabb sikertémákat. Ugyanakkor a tömegkultúra egyes képviselői lemondanak a lektűr hagyományos közhelyvilágképéről, s nyíltan vállalják a szórakoztatás feladatát. Ezzel párhuzamosan mintha csökkenne a kizárólagosan lektűrt fogyasztók tábora, de az ellenkező folyamat is jelen van, hiszen a legműveltebb körökben is egyre elfogadottabb a kikapcsolódás ilyen formája. Emellett bővül azon írók köre, akik a „magas irodalomból” rándulnak át a ponyva- dzsungelbe, s megpróbálkoznak szórakoztató, kalandos történet írásával. URBAN LÁSZLÓ
