Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
megvalósításában. Többször együtt dolgozott Martini József kivitelezővel. Többnyire művészeti vezető, nem ritkán festőművész, grafikus volt a tervező. Különös gonddal tervezték meg az ünnepi kirakatokat, a karácsonyi, húsvéti vásárlócsalo- gatókat. Játékos, eleven színek, naiv, népművészeti figurák, karácsonyi angyalok és magyaros ruházatú Mikulások invitálták a vásárlót az üzletbe. Eleganciájával, puritán egyszerűségével ragad meg Czeglédi István tisztaságérzetet keltő kirakata, illetve Dózsa Gyula változatos, olykor kissé merész, ám jól áttekinthető kirakatrendezése. Az 1920-as évektől fejlődő magyar alkalmazott grafika és csomagolási kultúra az 1930-as években világ- színvonalra emelkedett. Jelentős fogyasztó volt a csokoládé-, illetve a háztartási és illatszeripar. E két iparágban ismerték fel, hogy a csomagolás elviszi az árut, a külcsín kielégíti a vásárlók szépigényét. A kezdeményezés érdeme Floris Frigyesé, akinek Kozma Lajos készített dobozokat, címkéket, iniciálékat. A Stühmer cég követte a példát, elsőrangú művészeket bízott meg, mint például Gádor Istvánt, Jeges Ernőt, Szirmai Ilit. Kiváló alkotók egész sora foglalkozott csomagolás- technikával. A nagy cégek ismerték fel a reklám valódi feladatát. 1930-ban a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társasága megrendezte kiállítását, az alakulóban levő magyar reklám- szövetség megfogalmazta az elsődleges célt: a „reklám iránti érdeklődést emelni és a reklám jelentőségét mint fontos gazdasági és kulturális tényezőt fokozni” kell (1933). A reklám, a csomagolástechnika jelen volt a budapesti nemzetközi vásárokon, az Országos Magyar Ipar- művészeti Társulat jubileumi kiállításán. Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett tárlattal fél évszázados fennállását ünnepelte a hazai iparművészet patrónusa. A „Szép otthon — Boldog élet" jelszóval induló kiállítás a kirakatok utcájában ízléses kirakatberendezéseket mutatott be, köztük egy reprezentatív cukrászdaportált az Alt- mann és Kühne cég megrendelésére. Az osztrák cég által igényelt kirakatot Kaesz Gyula tervezte, aki egyszemélyben volt építész, belső- építész, bútortervező és az alkalmazott grafikai műfajok művelője: a cukorkásdobozokat és csomagolópapírokat pedig felesége, Lukáts Kató tervezte. A bécsi Altmann és Kühne számára készített különleges csomagolóanyagok finom, derűs, mesebeli hangulatot árasztanak, akárcsak a Stühmer-cégnek szánt művek. Az 1930-as évek közepén egymással vetélkedő cégeknek készített tervrajzokat Lukáts Kató, aki sokoldalú tervezőtevékenységet folytatott, az 1930-as években virágzó magyar reklámgrafika színes egyénisége volt. Dekoratív, orna- mentális szemlélete a népművészetben gyökerezik. Grafikai teremtő fantáziájának szülöttei a kedves, olykor humoros, behízelgő figurák; egyszer mintha mesebeli figurák kelnének életre, máskor pedig mintha régi bálok, ódon divatlapok alakjai elevenednének meg. A feliratoknak nélkülözhetetlen szerep jutott a reklámban: a portálok fölött óriási, olvasható fémbetűk láthatók, gyakran a kirakatok is megismétlik a cég nevét, hogy belevésődjék a vásárló emlékezetébe. Nem maradhat le a cég megnevezése a csomagolásokról sem. Különféle betűkompozíciók, feliratvariációk jelentek meg a reklámokban, újságokban és hirdetéseken. A Stühmer Frigyes Rt. versenytársait felülmúlva helyezett hangsúlyt a reklámra. Plakát is készült a cég számára, a bortnyiki plakátiskolát követő Adler György műve, akinek nevét a Frutti-Stühmer édességek reklámozása tette ismertté. Fla a gyár kiállításon vett részt, a pavilont is igényesen terveztették meg. Az 1941-ben, az Olgyay fivérek tervezte gyárépület pedig a kor egyik legmodernebb ipari létesítménye volt. A Stühmer cég fontos részt vállalt a két világháború közti magyar alkalmazott grafika fellendítésében, és szerepe volt abban is, hogy művészet és ipar, esztétikum és kereskedelem összekapcsolódott. HORVÁTH HILDA Lukáts Kató dobozborítótervei 37
