Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 1. szám

nyelven boldogultak. Hatott a Haj­dúságban élő görögökre a Tiszaháti református régió magyar nyelvűsé­ge, de a korszellem is. A felvilá­gosodás korában megkezdődött a magyar nyelvért, az önállóságért folytatott küzdelem, s ez hatott az egyre inkább magyarrá váló görög katolikus lakosságra is. A XVIII, szá­zad közepén egy kivételes férfiú, Bacsinszky András (1732—1809) volt Dorog parochusa, majd főesperese. Ekkor kezdődött a magyar nyelvű misézés, a magyar nyelvű liturgiáért folytatott harc és a régi templom nagyítása, bővítése is. A XIX. század elején már magya­rul miséztek Dorog papjai, bár erre nem volt engedélyük. Az 1843. évi országgyűlésen kérték a görög ka­tolikusok, hogy biztosítsa a kormány a görög szerkönyvek magyarra for­dítását, de ezt nem szavazták meg. Mégsem csüggedtek a dorogiak, s Farkas Lajos vezetésével megújult a tudatos küzdelem. 1868-ban or­szágos zsinatot hívtak össze Doro­gon, amelynek egyetlen eredménye volt, hogy 1873-ban magyar püspöki külhelyelnökséget létesítettek itt. 1900 nyarán római zarándoklatra in­dult 461 görög katolikus hívő, de XIII. Leó nem adott helyt kérésük­nek. Végre 1912-ben született meg az eredmény: Ferenc József hozzá­járult a dorogi egyházmegye létesí­téséhez. X. Pius pápa kanonizálta azt: 1912-ben keltezett „Christifide- les Graeci" kezdetű bullájában szé­kesegyházi rangra emelte Hajdúdo- rog templomát. Ez ma az egyházme­gye püspöki temploma, a székhely azonban Nyíregyházán van. Dorog első temploma 1338-ban már állt. Ehhez őrtorony és védőfal épült, amelynek egy erődítésszakasza ma is látható. Az 1616-ban letelepítet­tek kis fatemplomot emeltek itt, ezt bővítette, nagyobbította Bacsinszky egy 30X11 méteres, egyhajós ba­rokk templommá. A templom 1868— 69-ben nyerte el mai alakját. Há­romhajós bazilika lett, méretei je­lentősen nőttek (38X42 méteres, tornya 48 méter magas). Titulusa, címünnepe: Szűz Mária bemutatása a templomban. A templombelsőt a liturgiának meg­felelően képezték ki. Legnagyobb ér­téke a késő barokk ikonosztáz és a püspöki trónus feletti Jó pásztor cí­mű táblakép. Festője a munkácsi vagy az egri egyházmegyéből került ki, de kisebb munkát végzett itt Szüts János hajdúkerületi képíró is. Volt még egy 1780-ból származó freskó a hajóban (Szentháromság), de ezt 1937-ben lefestették. Az 54 képből álló ikonosztáz színtere (és nem háttere) a liturgiának. Itt tör­ténik minden, előtte és mögötte, az oltárnál nyitott vagy csukott kapuk mellett. A középső, a legdíszesebb ajtó a királyi vagy cári kapu, ezen jár ki és be a püspök és a misét végző parochus. Az északi és déli, szerényebb kiképzésű kapukat dia- konusi ajtóknak nevezik. Mint min­den görög katolikus és görögkeleti templomban, négy alapkép díszíti a kapuk közeit, amelyek közül három állandó, azonos, megszabott, a ne­gyedik pedig a címünnep jelképe. Az északi falon Szent Miklós myrai püspök egészalakos képe látható, teljes püspöki ornátusban, kezében könyvvel, a királyi kaputól balra az Istenszülő (Mária gyermekkel), jobb­ra Krisztus, a főpap áll, kezében a kozmoszt jelentő gömbbel, a déli falon a névadó jelenetet látni (Mária bemutatása a templomban). Ugyan­csak a rítus írja elő a két diakonusi kapu díszítését: az északin Szent Mihály arkangyal jelenik meg tüzes pallossal, a délin Gábriel arkangyal ikonja áll. A liliomos jogarral megje­lenített Gábriel itt, a Mária alapkép mellett az üdvtörténet fontos moz­zanatára, az angyali üdvözletre utal: Gábriel vitte meg a hírt Máriának, a Messiás anyja lesz. Egy-egy szabálytalan ovális kép áll az arkangyal képek fölött, amelyek Jákob lajtorjája és az Égő csipkebo­kor történetét beszélik el. A királyi kaput négy ószövetségi jelenet dí­szíti: Ábel áldozatát, Izsák feláldo­zását, Noé áldozatát mutatják be, valamint azt a jelenetet, amikor Mel- kizedek, Sálem (Jeruzsálem) királya kenyérrel és borral fogadja és meg­áldja a győztesen visszatérő Ábra­hámot. A királyi ajtó felett az utolsó vacsora jelenetét látni, nem vélet­lenül. Mint említettük: az ikonosz- tászion jelenetei a liturgia szolgála­tában állnak. Ez különösen így van az ajtókon elhelyezett képek eseté­ben: egybefüggően az oltáriszent- sóg, a hálaadás jelképei, a mise­liturgia középpontjai. Mivel a kirá­lyi kaoun hozzák ki az áldozás kel­lékeit, érthető, hogy itt helyezték el a négy ószövetségi áldozat képét, s annak újszövetségi megfelelőjét, az utolsó vacsorát. Az úgynevezett első emeleteken a tizenkét nagy ün­nep képe, a másodikon a tizenkét apostol, a harmadikon a tizenkét egyházatya egészalakos inkonja áll, közöttük a Pantokrator ábrázolása (Krisztus a trónon, nyitott evangé­liummal), felette Krisztus mennybe­menetelének ikonja. Legfelül, gazda­gon faragott, aranyozott részlet után a Kálvária-jelenet tűnik fel: a ke­reszt két oldalán Máriát és Szent Jánost látni. Ez szinte kötelező sorrend, s a meg­oldás is szokványos. Kivételt képez az első emelet képsora, mert az iko­nok elhelyezése rendhagyó. Az észa­ki részen hat jelenetet látunk Mária életéből, de a sorrend nem követi az időbeliséget. Előbb látjuk a Me­nekülés Egyiptomba, Mária elszen- deredése, Angyali üdvözlet jelene­teket, mint a Mária születése, Ta­lálkozás Erzsébettel, Bemutatás a templomban ikonokat. Ez utóbbi té­mát, mint címadó jelenetet, már az alapképen is láthattuk többszörösen nagyobb méretű képen. Ugyancsak felcserélték a Jézus életéből vett jeleneteket is: a Jézus születése, keresztelése, színeváltozása, Szent­lélek eljövetele, Jézus mennybeme­netele ikonok után következik a vi­rágvasárnap ünnepképe: a Bevonu­lás Jeruzsálembe. A csere akkor tör­ténhetett, amikor 1869-ben vissza­rendezték a nagyobbított templom bútorzatát. Petrovics Gyula festő és Müller Károly aranyozó újította fel az ikonosztázt, ő festette át az ere­detileg aranybarna színű kereteket, bútorokat zöldarany színre, s ekkor készültek al secco technikával a szentély falképei (Érckígyó, (géret földje, emblematikus díszek) és újabb freskók (Mennybemenetel, Szent István lerombolja a bálványo­kat, ezek Révész György művei). 1937—38-ban a dorogi székesegy­ház is felkészült az eucharisztikus kongresszusra. A templom felújítá­sa latinizáló szellemben történt. A föoftárra egy nagyméretű, de jelleg­telen oltárkép került: Mária meg­koronázása, s a régi freskókat új, neobarokk stílusú falfestmények váltották fel. Ez azonban rövid inter­mezzo volt az egyház életében. A görög katolikusok, különösen Do­rog lakosai híven őrzik a bizánci hagyományt. A püspöki székesegy­ház kertjében gyülekeznek a mária- pócsi búcsúra menet, s itt sorakoz­nak ezrével a húsvét előtti pászka- szenteléskor. A húsvét Hajdúdorog legnagyobb ünnepe. A háziasszo­nyok külön e célra készített kosár­ba és hímzett szalvétákba csoma­golják a pászkát, azaz a fonott ka­lácsot (amelynek díszei Krisztus testét és öt sebét jelképezik), a bort, a sonkát, a tojásokat. Kora reg­gel gyülekeznek a már évtizedek óta azonos helyen családjukkal együtt, s a parochus vagy a püspök meg­szentel) a kosarakat. Ezután kerül sor a húsvéti reggeli elfogyasztásá­ra, amelyen mindig jelen van a ha­zalátogatókkal teljes nagycsalád. A templombelsőben nagypéntektől húsvét hétfőig díszőrség áll: Krisz­tus sírját őrzik a Krisztus-katonák. Sajátosan ünnepük a karácsonyt is: a kecskemaszkos játék kifejezetten délszláv hagyományra utal. Az iko­nosztáz a jódhalogén lámpák fényé­ben rágyog húsvétkor, s más nagy ünnepeken. Az eródfal SZ. KÜRTI KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents