Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
Allonge-paróka egykorú gúnyrajzon Borotvált homlokú reneszánsz hölgy Fiatal nyamuza asszony borotvált fejtető, a tonzúra. Ennek nagysága rendenként eltérő volt. S ott az ellenpont: a boszorkánnyá nyilvánítottak, Jeanne d'Arc és ezernyi névtelen társnője, majd később a Szent Hivatal áldozatai, az eretnekek. Borotvált fejű szerzetesek kísérték a borotvált fejű elítélteket a máglyák tüzéhez. A nőknél parókáról szó sem lehetett, hiszen saját hajuk sem látszott: pártát, főkötőt vagy irdatlan, geometrikus formájú ékítményeket viseltek. Csak a fejfedő-szörnyetegek kihalása után, a reneszánszban, a művészileg elrendezett, bonyolult frizurák idején jelenhetett meg a póthaj egy-egy copf vagy hajtincs formájában. A borotva ebben a korban sem maradt kihasználatlan. A hölgyek ugyanis - asszonyok és lányok egyaránt - homlokuk magasítása érdekében a hajas fejből negyedéig leborotváltatták a hajukat, s csaknem a fejtetőn kezdődött a hajfonatokkal és szalagokkal ékes, műhajjal dúsított, dekoratív frizura. Bár Botticelli képein láthatók pótfürtök, a paróka reneszánsza nem a reneszánszban, hanem a barokk korban érkezett el. A XVII. század elején, XIV. Lajos, a fényűző Napkirály udvarában alakult ki a közismert allonge-paróka, ez az oroszlánsörényt megszégyenítő bodorított látványosság. Férfiember ekkora hajtömeget annak előtte nem viselt még a fején. Az allonge-parákát pedig mindenki viselte, aki adott magára valamit az udvarnál. Csaknem félszáz parókakészítő leste a versailles-i udvar kegyeit. A divat diktatúrája akkora volt, hogy az emberek le is borováltatták saját hajukat, mert paróka nélkül amúgy sem lehetett megjelenni. A pompakedvelő arisztokráciának egyenesen kedvező volt ez a dekoratív viselet. A szőke vagy égővörös sörények valóban figyelemfeíkeltőnek bizonyultak. A híres paróka futótűzként terjedt el egész Európában. Uralkodók, katonák, tudósok, írók viselték. Színe is megszelídült, s immár fehér változatban manapság is az angol bírák hivatalos viselete. Igaz, a hosszú fehér paróka a vörös palásttal kiegészülve valóban tekintélyes külsőt ad az ítélkező férfiúnak. Persze ellenvélemény is elhangzott a parókával kapcsolatban a magyar arisztokrata történetíró, Apor Péter tollából a XVIII, század első felében: „Az fejét majd mindnyájan borotváltatták, ha kopoc volt, nem viselt idegen kurva hajat, akitmost borókának hívnak." A XVIII, század első harmadának végére kialakult a rokokó, mely a férfiak parókaviseletét átalakította, és mintegy tükre lett a kor ideológiájának. A rokokó paróka fehér, rizsporos, a barokk parókánál rövidebb, hátrafésült, a fejtetőn és a halántékon besütve. Hátul a hajat var- kocsba fogták és selyemszalaggal átkötötték. A szegényebbek és az óvatosabbak lószőrből készíttették parókájukat, ugyanis az emberi hajból készült parókákhoz, melyek jóval drágábbak is voltak, járványos betegségekben elhalt fiatal nők haját használták fel. Ha polgárember akart parókát, semmi akadálya nem volt, de csak szürkét kaphatott, mert a fehéret az arisztokraták viselhették. A rokokó női hajviselete, úgy tűnik, gyorsan be akarta hozni azt a hátrányt, amit az allonge-paróka idején elszenvedett. A XVIII, század második felének női parókája nem emberi fejre készített hajpótlék, hanem szinte önálló képzőművészeti alkotás. Sem méretében, sem külsejében nem emlékeztet frizurára. A Képes divattörténet szerint „XVI. Lajos trónralépése- kor (1774) a női frizurák már olyan magasra nőttek, hogy a nyak alig bírta őket. Tudunk olyan esetről, amikor a száj vonala a talp és a frizura távolságát éppen felezte. Gyümölcsös kosárkákat, sőt egész pásztorjeleneteket viseltek a frizurájukon, mezővel, patakkal, két báránykával, juhászkutyával és pásztorlánykával, máskor meg szélmalmokat vagy háromárbocos fregattot felvont vitorlákkal." E korszak határköve 1789, az ancien régime bukása. Legalábbis Franciaországban. A többi európai udvarban kötelező volt a régi módi, ha az ember nem akart jakobinus hírbe keveredni. De a Napóleon vereségét ünneplő 1815-ös bécsi kongresszus már a rokokó egyik utolsó erőpróbája volt. A parókák lekerültek a fejekről. Csak a lakájok viselték még egy ideig, talán a boldog idők szép emlékeként. A rokokó letűntével véget ért egy korszak, a deklaratív parókaviselés korszaka. A paróka visszakerült arra a helyre, ahol mindig is primátusa volt, a színház és a film világába. MÁRAI BOTOND 40
