Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
magyar uralkodóra célozva, a Bocskai biztosította nemzeti függetlenségre utaltak a Habsburgokkal szemben. 1910-ben Losoncon a mester Kossuthot megörökítő szobrát leplezték le, amelyet 1919-ben ledöntöttek, elástak, és csak 1969-ben került elő — immár fej nélkül. E hagyományos emlékművektől némiképp elüt az 1914-ben Sajógömörben felavatott Mátyás-szobör; a művész a királyt, kezében kapával ábrázolta, arra a legendás eseményre utalva, midőn Mátyás a vigadó urakat kapálásra invitálta. A Garay János költeményében is megörökített anekdotában az urak mind „kidőltek" Mátyás mellől, aki ezzel a leckével a munka megbecsülésére akarta őket oktatni. Holló számos köztéri mellszobrot is készített, például a balatonalmádi Kossuth-portrét, amelynek leleplezésén, 1903-ban Kossuth Ferenc is megjelent. A lényeget sűrítő mintázás, a pontos jellemábrázolásra való törekvés, az egyszerű hang a fő vonása az 1908-ban Válón felavatott Vajda János-portrénak is; a költőt, aki gyermekkorát Válón töltötte, kezében írószerszámmal láthatjuk, csakúgy, mint Greguss Ágostot, a jeles írót és esztétát megörökítő képmásnál. A mellszobrot 1913-ban, a Várhegy krisztinavárosi lejtőjén leplezték le. A Greguss tanítványai és tisztelői kezdeményezésére, országos gyűjtésből emelt szobor ma is eredeti helyén áll. A művész portrét készített többek között Mikszáth Kálmánról és Körösi Csorna Sándorról. Ez utóbbi bronzváltozatát a Tudományos Akadémia annak idején Calcuttába küldte az Asiatic Society of Bengal tudóstársaságnak, hogy a portré a többi Ázsia-kutató emlékműve között kaphasson helyet. Holló dekoratív épületszobrokat is készített, így például néhány történelmi figurát az Országház számára. Jóval érdekesebbek azonban kisméretű művei, közülük is főként népies témájú életképszobrai. Az otthonokba szánt miniatűrök szereplői többnyire juhászok, betyárok, harcosok (Betyár lovon, Kuruc vitéz lovon, Megy a juhász a szamáron, Kis furulyám stb). Némely kisszobrának témája meglehetősen bizarr, mint a mankójára támaszkodó, egyik kezét alamizsnakérőn felemelő kentaurt árbázoló alkotás. 1906- ban a milánói iparművészeti kiállításon a mester kisplasztikái műveire aranyérmet kapott, sajnos e szobrai a kiállítás magyar pavilonját elhamvasztó tűz áldozatául estek. Holló részt vett a kassai dómba tervezett Rákóczi-síremlék pályázatán is. Ez 1908-ban sikertelennek bizonyult, a bizottság nem talált kivitelezhető tervet. A pályázatot 1909-ben újra meghirdették, amelyen Holló — lovon ülő Rákóczijával — ugyan első díjat nyert, de a pályázat ismét eredménytelen volt, ugyanis megint nem találtak megfelelő megoldást. Holló később mégis megbízást kapott a templom északi kapujánál felállítandó gipszminta kivitelezésére: a minta tetszést aratott, de a bizottság mégsem találta a dóm számára megfelelőnek, és eltávolították onnan. Ez a kudarc sem tudta beárnyékolni sikereit, amelyeket további művek is eredményezhettek volna a művésznek, aki csöndesen dolgozgatva élt családja és barátai körében, ha 1916 tavaszán nem támad rá a súlyos elmebetegség, ami 1917 novemberében végzett vele. 1918-ban, amikor a Szépművészeti Múzeumban kiállítást rendeztek műveiből, a tárlat katalógusában így írtak róla: „letűnése a magyar szobrászatot érzékenyen sújtotta, művészi alkotásai azonban örök helyet biztosítottak nevének a magyar művészet történetében". Halála nem zárta le szobrai történetét. 1926-ban a főváros képzőművészeti bizottságának ülésén javasolták, hogy Toldi-szobrának gipszmintáját vásárolják meg Holló özvegyétől. A székesfőváros tanácsa a mintát megvásárolta, majd bronzba öntve a Városligetben, a Stefánia (ma Népstadion) úton 1928-ban felállították. A mozgalmas kompozíció, amely a második világháborúban súlyosan megsérült, és csak töredéke marad meg. Arany Toldijának farkasjelenetét idézte fel, alatta a híres idézettel: „Akkor fogja Toldi, jót kanyarít véle...” Halála után mintegy tíz évvel így „fedezték fel” újra Holló Barnabást. Mára azonban ismét elfeledték, és a szakkönyvek is legfeljebb néhány sort szentelnek életművének. Művei előtt sokszor csak találgathatjuk, ki az alkotó. Fővárosi köztéri művein például legfeljebb a művész aláírása (amit néha nehéz felismerni) igazít el bennünket, külön felirat nem jelzi a mester nevét. Pedig legalább ennyit mind Holló Barnabás, mind művei megérdemelnének. FALUS JÁNOS BACH ^onctrlo lor IWo Violins in D minor Violin Concertos in A minor & E major ANNE SOPHIE SALVATORE MUTTER ACCARDO English chamber Orchestra VEESENGC MŰVÉÉ
