Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
A Jazzar-mecset épülete Szinán pasa mecsetje a kikötőben Akko falai a tenger felől észak-galileai hegyek lábától vezetett akvadukton juttatták el a szomjazó Akkóba. A szír partvidék kulcsát jelentő városra Napóleon is szemet vetett, ám a brit ágyúkkal is támogatott várost hatvan napos ostrom után sem tudta bevenni, és sokan ettől számítják az egyiptomi visszavonulás kezdetét. A Jazzar pasa halála után ismét szultáni fennhatóság alá kerülő Akko a múlt század negyvenes éveiben hallatott ismét magáról, amikor a Paleszinát és Szíriát a törököktől elorzó egyiptomi Ibrahim pasa csapatai fészkelték be magukat falai közé. A keresztesek egykori utolsó fészkének bástyáin Ibrahim pasa a Haifától délre fekvő keresztes erőd, Athlit köveivel tüntette el a napóleoni blokád ütötte sebeket, és az akkói kikötőben ma is ezeken a kváderkövekből rótt falakon porladnak szét a Földközi-tenger felcsapódó hullámai. Szükség is volt a falak megerősítésére, hiszen a közel-keleti befolyásuk növelése érdekében a törököknek segítséget nyújtó brit hadihajók éppen Akko előtt ütköztek meg 1840-ben az egyiptomiakkal. A tengeri csata végével újabb száz évre ismét jótékony csend borult a városra, ahol csak 1948-ban, az Izrael megszületésekor kitört háború során újultak fel a harcok. Akko arab lakosainak mintegy fele Libanonba menekült, ám az óvárost indaszerűen behálózó kusza sikátorokban ma is jobbára arab szó hallatszik. Itt él a nyolcezer akkói arab többsége, a negyvenezres lélekszámú város zsidó lakossága pedig a falakon kívüli új negyedekben telepedett le. A kettős falgyűrűvel övezett város, úgy tűnik, kirekeszti magából a vallási, etnikai ellentéteket, és a templomosok erődje helyén épült világítótorony esténként viharos múltját meghazudtolón békés városra veti fénypászmáit. NEMERKÉNYI ANTAL Az Oszlopos-karavánszeráj udvara Házak az arab negyedben 37
