Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
HAJDANVOLT Az emberi kultúra ókorában a hangszerek fetalálását az isteneknek tulajdonították. Az e korból származó hangszerek már jól megépített, öntött bronzból, kalapált rézlemezből készült trombiták és kürtök voltak. A ma élő primitív népek, törzsek hangszeres zenéje alapján következtethetünk a legősibb hangszerek készítésére, anyagukra, és rituális szerepükre. Darwin a zene eredetét az állathangokból vezette le, Herbert Spencer a nyelvből, Karl Bücher a munkaritmus és a zenei ritmus összefüggésére mutatott rá, Richard Wallaschek a zenét a szervezet ritmusaival (szív, érverés, lélegzés) vetette össze. A természet is sok zenei mintát kínál, például a dél-amerikai őserdőkben élő „szürke álmosmadár" kiáltó dallama ereszkedő ötfokú hangsor. Az ember felismerte, hogy az üreges tárgyak felerősítik a kiáltását, és ha megszólaltatja ezeket, az állatokéhoz hasonló hangokat adnak. Felismerték, hogy a száj mellé emelt két tenyér vagy a cső felerősíti és továbbítja a hangot, a vadászok megpróbálták így csalogatni az állatokat, a varázslók pedig hívogatni a jó szellemeket, és elűzni a gonosz démonokat. A következő lépés a csövek, nádak, csigák, kagylók, tökhéjak, üreges csontok és állati szarvak megszólaltatása volt. A táguló csövek, a megafonok hangerősítésre, hártyával kombinált változataik, a csőmirlitónok a hang torzítására szolgáltak. A cilindrikus csövek is lehettek varázseszközök, de különböző átmérővel és hosszúságban a földhöz vagy rezonátorokba verve, döngő-huhogó hangjukkal egyszerű dallam eljátszására is alkalmasak voltak. A legtöbb rézfúvó hangszernek hengeres (cilindrikus) vagy táguló (kó- nikus) teste van. Lehet parabolikus, tehát táguló, majd újra szűkülő; hiperbolikus, tágan induló, szűkülő, majd újra erőteljesen táguló. Lehet a hangszertest gömb vagy más üreges (korsó, váza) alakú; lehet mindkét irányban a hangtölcsér felé táguló, mint a gyűrű alakú bronzkürt. A hangszertest formája befolyásolja a létrehozott hang sajátosságait, jellegét. Természetes kürtöknek és trombitáknak nevezzük azokat a hangszereket, amelyek az alaphangjuknak megfelelő felhangokat adják, billentyűkkel, szelepekkel nincsenek felszerelve. Üreges hangadó eszközök a kagylók és a szár nélküli tökhéj hangszerek. A cserépből és más anyagokból, így fémlemezekből készült darabok is ezek formáját követik. Guayanában és az Orinoco medencében például Gazellaszarvból készült kürt többhasú, égetett anyagból készült trombitákat is használtak. A kagylókürtöt a kínai mitológiában és a Védákban Brahma, a világ teremtője, Visnu, a megtartó, és Síva, a pusztító kezébe adják. A kagylótrombiták a Rigvéda-himnuszok szerint a csaták folyamán szólaltak meg, hogy megrémítsék az ellenséget. Polinéziában a nők táncát kísérte, megszólaltatták az első terhességet ünneplő szertartás alkalmából is. A görög mitológia szerint Tryton tengeri isten hatalmas kagylóval keltett hanggal ijesztette meg a reá támadó óriásokat. A tengermenti népek kagylók hangjával csillapítják a tenger háborgó elemeit. A Baden melletti Kinzigtalban nagy viharok idején ma is megszólal a kagylótrombita. Alkalmazták állatok terelésére, emlékünnepeken, kultikus céllal a halotti szertartások során, munka közben és veszély jelzésére. A tülkösszarvúak (Bovidae) hatalmas családja mintegy nyolcvanféle szarvat szolgáltat természetes hangszerek céljaira. A rövid, néhány centiméterestől a két méter hosszúságúig, az enyhén kónikus antilopszarvaktól az igen nagy átmérőjű rinocérosz szarvakig mind más és más hangot adnak. Képesek a magas oktáv, a szopranínó, a szoprán, az alt, a tenor, a bariton és a basszus megszólaltatására is. A kosszarvkürtöknek nagy kultúrtörténeti jelentőségük van, használatukra a Biblia többhelyütt utal. Ez az egyetlen olyan ókori hangszer, amelyet sok országban ma is az ősi hagyományok szerint szólaltatnak meg. Ézsaiás próféta „nagy kürtöt” említ, amelynek szavára a halottak feltámadnak. A Mózes által vert (kalapált) ezüstből készíttetett hacócra trombita volt. A Biblia kürtről, trombitáról és harsonáról egyaránt ír. A zsinagógák szertartásaiban a sófáron azt az ötöd (kvint) távolságban lévő két hangot használják négy ütem kombinációjában, amelyet a Talmud előír. A jeruzsálemi templom ásatásainál találtak egy követ, amelynek felirata: „A kürtfúvás köve". Erről a helyről szólaltak meg a szent hangszer jelzései. A szertartási tárgyakat tilos volt ábrázolni, de egy római szobrász másolatot készített a trombitáról, amelyet Titusz zsákmányolt a jeruzsálemi templom lerombolásakor. Josephus Flavius szerint a Bar Kochba által veretett zsidó pénzen az eredeti trombita alakja maradt meg. Az ókori istenek, fáraók, harcosok, papok es varázslók fejét díszítő szarvak és a feltámadást szimbolizáló síremlékeken előforduló kürtábrázolások az erő, a hatalom, a továbbélés jelképei. Természetfeletti erővel nemcsak a kürt hangját ruházták fel, hanem megörülve csodagyógyszerként is használták, fzisz egyiptomi istennőt marhaszarvakkal és napkoronggal,'a görök isteneket, Zeuszt, Dionüszoszt, és Pánt is szarvakkal ábrázolták. A kéregtrombitát a Mato-Grosso, Felső-Paraguay és Brazília vidékein jel- zökürtként használják. Többnyire bambuszcsövet helyeznek el egy háncskürtben, régebben e célra az óriás övesállat, más helyeken az aguti hangyászmedve farkát használták. Sok indián törzs a kalebasse növény 11
