Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
vált ki: önarcképei, virágcsendéletei éppúgy drámák kifejezői, mint mezei jelenete, vagy munkát ábrázoló képei. Szomorúság, fájdalom, el- esettség fejeződik ki Holló ez időszakban festett gyermekportréin és jelenetein is. 1929-es Iskolások című művének két gyermekalakja riadtan, kopott ruhában áll előttünk, a gyermeki báj helyett a sivárság, a félelem ül az arcokon. Munkából hazatérő parasztjai nem vidám, színes népviseleti ruhákban pompázó alakok, hanem elnyűtt ruhájú, mezítlábas, megtört emberek. Dadai lakodalmasai örömtelen, mosolytalan menetet alkotnak, ritka ünnepükre is rátelepszik a létbizonytalanság. 1940-es Aratás című képe előterében egy, a horizont fölé magasodó, szinte monumentális parasztember áll, mögötte búzatábla, tanya, asszonyalak és vöröslő égbolt. Az egyes képelemek, a figurák, a búzatábla krómsárga foltjai mintha nem is festve, hanem mintázva lennének. Hihetetlenül intenzív az ecsetjárás lendülete, a sárga-vörös-kék színkontraszt feszültségteremtő hatása. A festéknyomok vastagsága, az ecsetkezelés hevessége drámát teremt a mindennapi jelenetből. Sokkal többről van szó, mint életképről: a magyar paraszt, a szegényember két világháború közti életéről, sorsáról, drámájáról. Egy korai méltatója, Ra- binovszky Máriusz írja: „Az ő parasztjai kínlódó szegényemberek... az ő röge maga is együtt vergődik azzal a fajjal, azzal a néppel, melyet hátán visel ... az ő ege viharos elem, melyen átszánt, átsüvít a föld és ember minden fájdalma”. A magyar történelmi múltból vett témái is mind egy-egy drámai pillanatot, nemzeti sorsfordulót vagy nagy egyéniséget jelenítenek meg, mint például az István király halála, a Koppány leverése, a Fehér- ló áldozása vagy a Csokonai Vitéz Mihály a Nagyerdőn. Mitologikus-biblikus képei sem kivonulást jelentettek az életből: a drámai háttér, a kopott királlyá nemesedő szegényemberek a magyar paraszt életébe vezetik a nézőt. A táj átveszi és fenyegetően erősíti fel az ember drámáját. Debreceni modelljei tócóskerti parasztok, szegényemberek, napszámosok. A portréhűség, az életképszerűség azonban soha nem volt célja.„Margit utcai házából úgy tekintett ki a kertekre, a szántóföldekre, a közeli Tilalmasra, a Tócóskertre, hogy a házak és lakóik életében az egyedin túlmutatót látta meg. A város vagy egy-egy jellemző részlete csak néhány művén jelenik meg: a Debreceni csata című drámai festményén a távoli Nagytemplomot, Cso- konai-képén a Nagyerdő egy részletét látjuk. Mások tájhoz kötöttebbek, sokat és sokszor megörökítették Debrecent. Hollót nem alkotásainak földrajzi, néprajzi hitelessége, de hűsége köti Debrecenhez, tágabban a Hajdúsághoz és az Al- földhöz. Nemcsak debreceni és alföldi festő, a kor és nemzetsors bemutatásával, a külföldön megismert expresszionizmus magyar talajba ültetésével művészete ismertté vált itthon és Európa-szerte, példázván a múlt jövőt formáló igazságát, hagyományos és modern összhangját. SZ. KÜRTI KATALIN 8 Címeres tárgyak Spanyolozott tükrös, XIX. sz., Memye
