Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
KITARTÁS Iskolások, 1929 Virágcsendélet, 1960 k. így volt ez 1937-ben, amikor az Ady Társaság jubileumát ünnepelte, így volt ez 1946-ban, a debreceni nagyerdei művésztelep ügyeinek intézésénél, s így a hetvenes években, amikor úgy érezte, hogy életművének sorsát rendeznie kell a köz érdekében. 1974-ben legjobb műveit: kétszáz olajfestményét, százhetven rajzát, akvarell- jét és a tócóskerti villában lévő lakrészét a teljes bútorzattal és az ott lévő freskóival Debrecen városának ajándékozta hálából, amiért a város befogadta, s az utóbbi évtizedekben meg is becsülte. E hagyaték birtokában vált lehetővé, hogy halála után két évvel, 1978-ban megnyíljék emlékháza. A festmények tükrözik Holló László hét évtizedes, töretlen emberi és művészi programját. A Párizsból hazatérő, világot járt művész az őt körülvevő mikrovilág s az abban tükröződő magyar valóság minél igazibb feltárását tűzte ki célul. Indulata, szociális érzékenysége a formai kísérletezés fölébe kerekedett. Mint annyi más kortársának a század elején, neki sem adatott meg az „öncélú művész- kedés'', próféta, népe szószólója lett. Mint a zene, az irodalom és a képzőművészet több h - ladó alakja, ő sem csak „költőnek, de mindennek” jött. Az Ady ihlette Ős-kaján című festményén egy töprengő művész, mögötte, zivataros ég alatt Pegazus toporzékol. Földbe süppedt alföldi tanyák, dőlt kazlak, „a magyar ugar", a szegénység, el hagyatottság jelei kötik a földhöz, gátolják szárnyalását. A harmincas évektől egyre tudatosabban fogalmazza meg a társadalmi konfliktusokat. Bármely témához nyúl, azonos hatást 7
