Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

Tokaji vásár, 1929

Debrecen szellemi, kulturális talajából a század- fordulón számos tehetség sarjadt ki. Közülük való Holló László (1887—1976), aki taníthatott, élhetett volna Párizsban is, mégis hű maradt Debrecenhez. Miért nem vonzotta soha Budapest, ahol már 1911-ben sikert aratott a Hollósy és köre című kiállításon, majd 1923-as, 1926-os, 1930-as nagy kiállításain? A választ származása, otthonról hozott élményköre és festői programja adja meg. Kiskunfélegyházán született, s amikor idős korában feltették neki a kérdést: mi adott célt, erőt a munkájához, azt felelte: ,,a két nagyapám. Egyiktől a szívet, másiktól kitartást örököltem." Nagybátyja, Holló Lajos, a Magyarország című lap szerkesztője izzó hazaszeretetre nevelte, Móra Ferenchez fűződő barátsága, majd rokoni kapcsolata még érzékenyebbé tette szülőföldje táji szépsége, emberi tisztasága iránt. Színek, illatok, formák elemi hatására emlékezett, amikor ezt írta: „Kiskunfélegyházán nagyapám sarokházából a zsibongó színáradatban fürdő piacot láttam. Ez piktúrámban egész életemen átvonul a maga teljes, igazi népi mozgásában és színgazdagságában . .. Festői látásom egész zsenge koromban megvolt, hetvenhárom

éves fejjel még most is a nagyapám újfalusi tanyáját, a félegyházi piaci kofákat látom a maguk ragyogós színességében. Ez üldöz, kerget egész életemen keresztül."

Aztán másféle hatások érték a századforduló dinamikusan fejlődő Budapestjén, majd a „világ” művészeti központjaiban: Párizsban és Münchenben. Ismerte Szinyei Merse Pált, Csontvá- ryt, Hollósyt, látogatta Matisse óráit és a párizsi modernek műtermét. Vonzotta művészi bátorságuk, emberi nagyságuk, de önálló programja megvalósításához Debrecenben fogott hozzá, itt telepedett le 1914-ben. A város ekkor dinamikusan fejlődött, s ezt nemcsak külső képe, de belső arculatának változása is jelezte. A Műpártoló Egyesület a színvonalas kiállítások mellett létrehozta a decentralizáció fontos fórumát, a vidék első Művészházát. Rangos, új intézményei, köztük a tudományegyetem és a Déri Múzeum méltó keretet, helyet adtak a kulturális rendezvényeknek, amelyeket művelt emberek, nagyszerű művészek irányítottak. Az Ady Társaságban Gulyás Pál, Juhász Géza költő, Kardos Pál irodalomtörténész és a képzőművész Gáborján! Szabó Kálmán, Vadász Endre, Medgyesszív és

sy Ferenc mellett dolgozott, s meg tudták nyerni Móricz Zsigmond, Németh László, Babits Mihály, Rabinovszky Máriusz támogatását, részvételét. Holló e társaság első képzőművészeti osztályelnöke volt 1927—31 között, s országos hírű csoporttárlatok rendezője. Közben állandóan küldte műveit a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum kiállításaira, három egyéni tárlata volt a Belvederében és az Ernst Múzeumban. Ez utóbbiról így szólt a Debreceni Független Újság kritikusa: ,,A főváros már felfedezte és számon tarja. Debrecen? Közönnyel haladna el mellette? Sajnos, alig tudja valaki, hogy a modern magyar képzőművészetnek egyik kiválósága itt él, itt dolgozik, itt teremti buzdító szót sem várva nagyszerű alkotásait, talán egy jobb kornak, talán a jövő századnak, talán a halhatatlanságnak .. 1930-ban festészeti iskolát akart nyitni tócós- kerti műtermében, de sem ez, sem képei értékesítése nem járt sikerrel. Megértés és méltánylás hiányában elhagyni készült Debrecent, mert még az Ady Társaságtól sem kapta meg a kellő segítséget. Végül úgy döntött, hogy marad, de visszavonult a közélettől. Visszavonult- sága nem volt végleges: mindig jött, ha hívták.

Holló László 1970 körül