Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

karácsonyi, pontosabban téli ünnepkör keretében fogyasztott sütemények és alakos kalácsok jelentése áldozati jellegű. Max Höfler osztrák kutató több tanulmányában elemezte a karácsonyi mézeseket, a dióval, mákkal töltött kalácsokat, a gyümölcskenyereket, a bak, bárány, kakas, koca, ló, medve, nyúl, pulyka alakú vagy fonott kalácsokat, és megállapította, hogy azok feltehetőleg korábbi, talán germán eredetű, kultikus célzatú ételáldozatok utódai. Magyarországon a somlóvidéki Orosziban szarvas alakú süteményt sütöttek karácsonykor. Ebben az esetben azonban inkább a mézeskalács nyomóforma lehetett az előkép, és vallási jellegű az értelmezés. ,,A szarvas az élet forrásából iszik”, azaz „a vallás örök életet adó táplálékát veszi magához" — ilyen értelmű lehet a szarvas-alak megfejtése. Az alakos kalácsok közül az Ausztriában vagy Németországban Nigl, Niglo, Niklas, Bartl és hasonló néven ismertek, párhuzamait a drama- tikus népszokásokban is megtalálhatjuk. Az Adám—Éva pár Észak-Németországban, de Ka- poskeresztúron és Törökkoppányban is bibliai ihletésű, ugyanakkor alapvető termékenységkívánást is kifejező szimbólum. A férfi-nő kettősségén alapuló termékenység-jelkép koronként divatos formában, például a férfi és a női tevékenységre jellemző eszközökben (pisztoly — rokka) is kifejeződhet. Olyan vélemények is vannak, hogy a Közép-Európában általánosan ismert diós csigákban, briós- és beiglifélékben a spirálist, András-keresztet és forgó rózsát utánzó kalácsfonatokban nap-szimbólumok, azaz a megtermé- kényülés jelképének nyomait lehet kimutatni. A karácsonynak agrár-rítusként is történő felfogására utal az, amikor a karácsonyi kalács dísze búzakalászra emlékeztet. Ilyen példákról a Duna- Tisza közének déli részéről tudunk. Ezen a tájon, de Mohács környékén is madárkákat ültetnek a kalácskoszorúra. Ez esetben a madár-lé- lek-újjászületés megfeleltetések látszanak kézenfekvőnek. Újabb keletű jelképiségre kell gondolnunk akkor, amikor az ünnepi kenyeret almával, rózsafűzérrel és ezüstpénzzel díszítik. Ez volt a szokás a legutóbbi időkig a baranyai sokáé falvakban. A karácsonyi lakoma, így a karácsonyi kenyér vagy kalács áldozati jellege egyszerűbb szinten is megfogalmazódhat. Csornán, Egyeden vagy a Sármelléken a karácsonyi asztalra a Kis-Jézus számára sült cipót, koszorúba font kalácsot tettek. Másutt a család halottainak külön kalácsot sütnek karácsonykor. Baracskán a kenyérmorzsát hagyják az asztalon az ünnep éjszakáján a halottak részére. Egyes magyar falvakban a karácsonyi kalácsból külön sütött cipót az ünnepek után a szegényeknek adják.

A farsangi időszak ünnepei a zsírban sült, tápláló kelttészták, a farsangi fánkok jegyében zajlanak, nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is. Felső-Ausztriában és Tirolban már a karácsonyi maszkos alakoskodók is kaptak zsírban sült tésztafélét. A té sötétséget jelképező női fehér maszkos alakoskodóknak, a Perchtáknak is hasonló édesség jutott Karintiában vagy Salzburg környékén. Ők január hatodika, azaz háromkirályok napja körül ijesztgetik a falusi házak népét.

Lakodalmi örömkalács, Nagyhind

Nászkendős perec, Inaktelke

A háromkirályok napja a jövőre vonatkozó jóslások napja is. Angliától Franciaországig ismert szokás, hogy e napon a fánkba (vagy palacsintaszerű tésztába) egy szem babot (mandulát, kávészemet) sütnek, és aki megtalálja a babszemet, az házasodik meg legelőször. A fánkfélék nem szorítják ki teljesen az egyéb tésztaféléket. Mellettük leggyakoribbak a kenyértésztából készült főtt és zsírozott nudlik, amelyeket dióval, mákkal és hasonlókkal ízesíthettek. Steiermark- ban háromkirályok napján nudlit tesznek a tetőre, hogy a szeleknek kedvezzenek. Nálunk január 20-án, Sebestyén napján az Apatinban lakó németek a II. világháború előtt ettek Kichlt (fánk- szerű ételt), hogy a szél ne tépje le a háztetőt. A szó szoros értelmében vett alakos kalácsok is ábrázolhatják a napkeleti királyokat. A Feke- té-erdőből és a kelet-poroszországi Osterode kerületből tudunk ilyenekről. Az utóbbi helyen a tésztából formált figurák háromdimenziós kompozíciót alkotnak, ami ritkaságnak számít.

A tavaszi, főleg a húsvéti süteményeknél sok tojást használtak, s a korábbi időszakokénál kevesebb a mézeskalács, ugyanis az előző nyáron gyűjtött tartalékok ekkorra kifogytak. A korszak rítusait, ünnepeit a fogamzás, a megtermékenyü- lés, a megújulás, a születés, a feltámadás gondolata hatja át. (gy a kalácsok, sütemények formája perec, szarv alakúra hajtogatott kifli és hasonlók, mintegy női vagy férfi szimbólumként szintén e mondanivalóhoz igazodnak. A sárga, kerek, néha csillaggal vagy rózsa-motívummal díszített kalácsok létét a kora középkorig tudjuk bizonyítani, de egyes feltételezések szerint az ilyen formákat a rómaiak idején is fogyasztottak a germán népek. Az úgynevezett Sommer- tagsstecken vagy Brezel ma is ismert a Rajna mentén, Hollandia némely részén és Felső- Ausztria nyugati helységeiben. A kerek lepényféléket vagy koszorú alakú kalácsokat sok kutató nap-jelképnek tartja. A húsvéti kenyér vagy kalács mágikus-szakrális ereje a templomi megszentelésből származik. A húsvéti feltámadás szertartása után Európában szinte mindenütt tartanak ételszentelést. A szentelésre szánt kosarakból, tálakról a sonkán és tojáson kívül sehol nem hiányozhat a kenyér, Illetve a kalács sem. Nálunk az ételszentelvény neve a Dunántúlon kokonya (a tojás régi tájnyelvi elnevezése), az ország keleti részein pedig pászka (a keletien kenyértésztából sütött ostyaféle neve). Az egyszerű kenyértésztákon kívül a gondosan megformált kalácsokra is van magyar példa. Baranya megyében több faluban is patkó alakú a kalács, viszont Magyaregyregyen a perecforma volt a divat húsvétkor. Bálint Sándor még arról is hírt adott, hogy a kelet-magyarországi Csákén a gazdasszonyok a húsvéti kalácsok tetején Jézus öt szent sebét és a kínzás eszközeit is kiformálták. A tavaszra jellemző kalácsformák nemcsak húsvétkor fordulhatnak elő, hanem egyéb alkalmakkor, például a fehérvasárnap (a húsvét utáni vasárnap) esedékes mátkatál küldésekor is. Az örök barátságot fogadó lányok egymásnak

4-