Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
A régi Közlekedési Múzeum 1896-ban a Városligetben rendezett ezredévi kiállítás részeként épült fel a Közlekedési Csarnok Pfaff Ferenc tervei alapján. Az impozáns, ideiglenes épületben a közlekedés múltját és jelenét bemutató anyagot gyűjtöttek össze, mely egyúttal a magyar műszaki fejlődés eredményeit is szemléltette. Az eredeti tárgyak mellett modellek, makettek, képek és térképek segítségével tekintették át az ipari forradalom óta eltelt időszakot. A vasút, a hajózás, a kikötői építészet, az út- és hídépítés, valamint a posta és a távirda történetét szemléltető anyag válogatása során felmerült az állandó múzeum létrehozásának gondolata. A millenniumi kiállításnak olyan sikere volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter, báró Dániel Ernő rendelete alapján megalapították a MÁV fennhatósága alatt álló Magyar Királyi Közlekedési Múzeumot. Az ideiglenes csarnoA közúti közlekedést bemutató kiállítás kot fokozatosan állandóvá építették át, gyűjteményét bővítették, és kilencven éve, 1899. május 1-én megnyílt a Közlekedési Múzeum. A Múzeum alapításakor két alapvető célt tartottak szem előtt: a látogatók ismereteinek gyarapítását, illetve az ifjúság műszaki oktatásának segítését. Az 1910-es években merült fel az az elképzelés, hogy a múzeumot a műszaki egyetem mellé, a Duna-partra telepítsék át. Akkor már az egyetem is rendelkezett néhány, az oktatást szolgáló tárggyal, főleg vasúti biztosító berendezésekkel. A tervet az tette időszerűvé, hogy a főváros tulajdonában lévő városligeti terület bérleti szerződése 1916-ban lejárt. A Közlekedési Múzeum igazgatója, Banovits Kajetán a már meglévő épület bővítése mellett érvelt, míg a műegyetemi áttelepítés fő szószólója dr. Zielinszky Szilárd egyetemi tanár volt. Banovits Kajetán 1911-ben és 1914-ben részletes tanulmányban indokolta álláspontját, költségvetési és építészeti terveket mellékelt hozzá. Munkája nemcsak a helyben maradás melletti érvelés, hanem a gyűjtemény sorsa iránti aggódást is kifejezi. A másik tábor a kor neves építészét, Pénz Samut kérte fel a tervek elkészítésére. Végül a múzeumot irányító Felügyelő Bizottság elsöprő többséggel szavazta meg a múzeum bővítését. A Közlekedési Múzeum a kezdetektől fogva a MÁV kezelésében és anyagi támogatásával működött, a gyűjtemény mégsem korlátozódott a vasúti tárgyakra. A második világháborúig öt gyűjteménycsoport létesült, így a vasúti üzemi eszközökön és felszereléseken kívül a folyami és tengerhajózás, az útépítés emlékei és a vasúti hidak, a postai, távíró és távbeszélő berendezések, a repülőgépek és a léghajók is képviseltették magukat. Fényképek, rajzok, menetjegyek, térképek, műszaki dokumentációk egészítették ki a tárgyi anyagot. A múzeurrj mindig feladatának tekintette a közlekedési témájú könyvek és folyóiratok gyűjtését is. A gyarapodás mértékét jelzi, hogy 1899-ben négyezernél kevesebb, 1930-ban pedig már huszonegyezernél több darabból állt a gyűjtemény. Az évek múltával a helyszűke és a romló gazdasági viszonyok korlátokat szabtak a vásárlásoknak, viszont sok vállalat és magánszemély ajándékozott a múzeumnak műtárgyakat. A legértékesebb darabok közé tartozik ma is a világon egyedülálló, 1:5 léptékű mozdonymodell-gyűjtemény, továbbá a számos hajómodell, a közúti- és vasúti hídmo- dellek. Több működő gép is vonzotta a korabeli látogatókat. A két világháború között a Közlekedési Múzeum a főváros leglátogatottabb múzeumainak egyike volt, de csak májustól októberig A hosszcsarnok
