Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 3. szám

Jedlik Ányos, az elektromotor feltalálója 1800. január 11-én, a Komárom megyei Szimőben, jómódú családban született. Szülei az István nevet adták neki. 1810-ben beíratták a nagyszombati bencés gimnáziumba, de a negyedik osztályt már Pozsonyban végezte, mivel abban a korban a német nyelv tudása különösen sok előnnyel járt. A német mellett latint, számtant és gyakor- Jedlik Ányos lati mértant is tanult, majd a klaszszikus humán tárgyakat is fölvette tanulmányai közé. A gimnázium befejezése után, 1817 őszén belépett a bencés szerzetesrendbe. Ekkor vette fel az Ányos nevet. Öt évvel később ledoktorált, és ugyanazon év novemberében letette a tanári esküt. Pannonhalmáról Győrbe költözött, s az ottani gimnáziumban fizikát és kémiát oktatott. Győrben készült el legnevezetesebb találmánya, a villamos motor, vagy ahogy ő nevezte, a „villám- delejes forgony".

Abban az időben már ismeretes volt, hogy a villámcsapásokkal kapcsolatos jelenségek mágneses természetűek, de azt, hogy ez az elktromossággal is összefüggésben van, csak 1820-ban sikerült kimutatnia Hans Christian Oerstednek. Kísérletei alpján meggyőződött arról, hogy ha az áramvezetőt árramforrásra kapcsolja, a drót az iránytűt kitéríti eredeti irányából. Korszakalkotó felfedezését négyoldalas, latin nyelvű értekezésben rögtön közölte a tudományos világgal, s mindjárt óriási visszhangot váltott ki. így jutott el a hír Jedlikhez is, a Schweigger Journal tolmácsolásában. E felfedezés hatására felgyorsultak az események. 1831 novemberében Faraday felolvasta az angol Királyi Társaságnak az Elektromosság előállítása mágnesességből című munkáját, amely többek között legújabb felfedezése, a dinamó leírását tartalmazta. 1833-ban Lenz kimondta a villamosgépek re- verzibilitásának tételét, miszerint ugyanez a berendezés, amely forgó mozgásból elektromos áramot indukál, elektromos áramból forgó mozgást hozhat létre. William Ritche angol tudós 1834-ben bejelentette a Királyi Társaságnak, hogy zárt vezető forgásba hozható, de csak akkor, ha a vezetőben az áram iránya félfordulatonként megváltozik. Ennek alapján 1833-ban hozta létre azt a gépet, amelyben az elektromágnes egy állandó mágnes előtt forgott, és az áramirány váltásáról kommunátor gondoskodott. így William Ritche-t kiáltották ki a villamos motor feltalálójának.

Jedlik Ányos ezt a gépet már öt évvel korábban, 1828-ban megszerkesztette. A Schweigger Journal hasábjait nagy érdeklődéssel tanulmányozó szerzetes igyekezett minden kísérletet megismételni. Az új kísérleteket föl is vette a bencés líceumban tartott előadásainak sorába. Hagyatékában megmaradt egy kis füzete, amely 292 kísérlet leírását őrzi. E füzet 290. tételében nagy jelentőségű sorok olvashatók: „Egy elektromágneses drót egy hasonlóan elektromágneses drót körül folytonos forgást foganatosíthat." Jedlik tehát a világon elsőként mondta ki az elektromágneses forgások elvét, amelyből már nem sok hiányzott a villamdelejes forgony, vagyis az elektromotor megszerkesztéséhez. A motor el is készült. Az iránytű mutatójához hasonlóan, egy függőleges szeg hegyére támaszkodott a motor forgó tekercse, amely az áramot higanyvályúba merülő fémcsúcsokon át kapta. A higanyvályút Jedlik két helyen egy-egy fapecekkel kettéosztotta, így a forgórész két áramszedője minden félfordulat után átváltotta az áram irányát. Az első elektromotor beindulásának nagy pillanatáról Eötvös Loránd így tudósít: „Éppen előadásra ütött az óra, mikor első ilyen gépecskéjének

egybeállításával elkészült és azt beindíthatta. Kötelességet mulasztani nem tudott, bement hallgatói közé, megtartotta előadását, de gondolata ezalatt is csak elektromágnese körül járt, amely nem csalta meg, hanem mikor vége lett az órának, és megalkotója ismét előtte állott, még mindig vígan folytatta szakadatlan körforgását. Még kilencvenéves korában is bizonyos meghatódottsággal és gyerekes örömmel emlékezett vissza életének e dicsőséges pillanatára.”

A motor tehát folyamatosan működött, amelyre más feltalálók motorjai nem voltak képesek. Jedlik ekkor még csak huszonnyolc éves volt. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon miért nem közölte a hírt azonnal az egész világgal. Kétségtelen, hogy ez a találmány óriási hírnevet szerzett volna neki. Később, 1837-ben, amikor felvételét kérvényezte a pesti egyetemre, akkor sem említette, hogy ő a feltalálója a folytonos elektromágneses forgásnak. Elsőbbségi jogát nem igyekezett érvényesíteni. Rádöbbenve mulasztására, 64 éves korában így írt: „Mennyire óvakodtam mindenkor valamit hirdetni, mielőtt annak eredetiségéről meggyőződtem volna, láthatni azon esetből is, hogy a villamdelejek által eszközölhető forgásokat Ritche előtt már másfél évvel előbb előadásaimban mutogattam, de mint kezdő fizikus, nem lévén arról meggyőződve, hogy azt mások nem tudják, nem voltam bátor köztudomássá tenni, mert sokszor volt alkalmam meggyőződni, hogy mit magamtól újat feltaláltam, a terjedelmesebb folyóiratokban másoktól előbb felfödözöttnek találám." Jedlik motorja munkát végezni nem tudott, ezért nem ismerte föl annak gyakorlati értékét. Hogy gépének forgó mozgása hasznosítható legyen, csapágyakra kellett volna szerelnie, de anyagi helyzete nem engedte meg, hogy motorját tökéletesíthesse. Az „ősmotoron" még nagyon látszik, hogy az iránytűvel kapcsolatos elektromágneses kísérletek leszármazottja, csak az elv alátámasztására volt jó. Jedlik korában az áramforrások még nem voltak kellő erősségűek komolyabb motorok meghajtásához, a Volta-elemek hamar kimerültek. Sajnos

Jedlik forgó elektromágneses motorja, 1828

A VI LIAM D C LEJ ES