Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 2. szám
I és egyik szárnya alatt még elférne egy DC—10-es gép. Hivatalosan a Herkules nevet kapta, s beceneve vagy gúnyneve lett a Spruce Goose, mely jelenthet takaros libát avagy lucfenyő ludat, a meglepően sok beépített faanyag miatt. A repülőgép szárnyába nyolc, egyenként háromezer lóerős motort építettek be. A Spruce Goose katonai célra, csa- patszállításra készült. Fedélzetén hétszázötven katonát vagy két nehéz Sherman-tankot, vagy nyolc helikoptert tudott volna ötezer kilométer távolságra szállítani. Képességeit azonban soha nem bizonyította, ugyanis csak egyszer szállt fel, s mindössze huszonhét méter magasba, egy percig nem egészen egy mérföldet repült, 1947. november 2-án. Egyetlen ember volt a fedélzetén. Megálmodója, tervezője, építője, tulajdonosa, pilótája és utasa egy személyben: Howard Hughes. E próbarepülés után vízre ereszkedett, óriási hangárba került, és többé senki nem repült vele. A következő húsz évben meg is feledkeztek róla. Közben a repülést forradalmasította a lökhajtásos motor, feltűntek az óriási Jumbók és DC— 10-esek. Amikor a Queen Mary végleg lehorgonyzóit Long Beach-ben, felmerült a gondolat, hogy itt lenne méltó helye a Spruce Goose-nak is. A Herkules befejezetlen maradt, hisz feladatát sosem látta el. Lépcsőn lehet feljutni a több emelet magasban lévő bejárathoz. Bent látszik a gép törzsének bordázata. A belső tér nagyságát nézve az embernek az az érzése támad, hogy hétszázötven katonával még két méter magasba se tudott volna felemelkedni. Letagadhatatlan, hogy egyszer repült, tehát repülőgép, s az eddig épített legnagyobb. KUTASI KOVÁCS LAJOS Máltai Köztársasághoz tartozó három szigetre, Máltára, Gozóra és Cominóra — a régészek szerint — mintegy hatezer évvel ezelőtt lépett először ember. Feltételezik hogy a nem egészen száz kilométerre lévő Szicíliából érkeztek ide a bátor, kalandos kedvű hajósok a tartós letelepedés szándékával, hiszen háziállatokat, vetni való magvakat és kerámia használati tárgyakat is hoztak magukkal. Lehetséges az is, hogy egy hajótörés szerencsés túlélői rendezkedtek be a földközi-tengeri kis szigeteken. A partraszállók barátságos világra leltek: Máltán és a két kisebb testvérszigeten ismeretlen a fagy, a hó s a köd. Nem sokkal később megépült az első templom is. Ez a földkerekség legrégebbi ismert mega- litikus építménye, illetve építményei. A régészek ugyanis templomegyüttesről beszélnek, egymás mellé épített két áldozati helyről, amelyeket i. e. 3900 táján emeltek. Nem tudni, hogyan szállították a helyszínre a hatalmas kőtömböket, és főleg hogyan tették azokat a helyükre. Annyi bizonyos, hogy a közel húsz megalit-építmény helyi bányákvalóban megtévesztő hűséggel. Rendkívül nagy munka lehetett kivájni ezt a monumentális, három emeletre osztott föld alatti szentélyt, amelynek központi helyisége az áldozati oltárt befogadó nagycsarnok. A Hypogeum azonban nemcsak kegyhely, hanem gyógyhely is volt. Erre utalnak a második emeleti csarnokot körülvevő, ugyancsak sziklába vésett fekvőfülkék, kamrák, valamint azok a fekvő alakokat ábrázoló terrakotta figurák, amelyek mintha alvókúrán lévő betegeket mintáznának. A megalitok és a Hypogeum jelzi a máltai—gozói templomépítkezés első korszakát. Azután hosszú szünet következik, holott a szigetek élete igencsak mozgalmas volt. Időszámításunk előtt ezer körül föníciaiak érkeznek, tőlük a rómaiak veszik át az uralmat, és Málta termékeit, a bort, a mézet, a vásznat, a rózsát még Cicero is dicséri Verres helytartó elleni vádbeszédében. Róma hanyatlása után, az időszámításunk szerinti 869-ben, Szicília leigázását követően szaracénok özönlik el a három kis szigetet is, s a kétszázhúsz esztendőnyi arab fennhatóságot a normannoké követi, majd az Anjouk, több spanyol uralkodóház után, 1530-ban V. Károly király ajándékozza a három szigetet a Rodoszról akkoriban kivert johannita lovagrendnek. A föníciaiakat követő kétezerötszáz esztendő alatt számos náció és felekezet fordul meg és TEflPLOnOK jZIQETEI bői eredő okkersárga homokkő-tömbjeit máshonnan származó, jóval keményebb kőeszközökkel munkálták meg, faragták simára, s vésték beléjük jellegzetes pont-, spirál- és állat-motívumaikat. Valószínűleg ugyanilyen módon készültek azok a kegytárgyak, figurák és szobrok, amelyeket eredeti lelőhelyükről: Hagar Qimből, Tarxien- ből, Mnajdrából vagy a Gozo-szigeti Ggantijából a főváros, La Valletta Nemzeti Múzeumába vittek, megóvandó őket az időjárás viszontagságaitól. E szobrok között akad két és fél—három méteres, mint az 1915-ben feltárt, Tarxienből va- ió úgynevezett Kő-idol és öklömnyi termékenység-szobor is, amely szinte megszólalásig hasonlít a Willendorfi Vénuszhoz. A Gozo-szigeti Ggantijánál hatszáz sztendővel fiatalabb, tehát ötezernégyszáz éves a máltai Paola közelében feltárt Hypogeum. 1902-ben, házépítés közben bukkantak rá erre a föld alatti templomra, amely nemcsak első, hanem egyetlen is a maga nemében. Az őslakosok ezt is kővel vésték ki a föld alatti sziklatalajból, mégpedig úgy, hogy híven kövessék a föld felszínén, különálló kőtömbökből emelt megalitok technikáját. Az elképzelt tömbök helyét ugyanis az összefüggő kőzetbe vésett fugákkal jelezték, első pillantásra Kopogtató Mdina patríciusházának kapuján váltja egymást a hatalomban e három szigeten, templomok mégsem épülnek, illetve nem maradtak fenn. Holott időszámításunk után 60-ban a keresztény Szent Pál szenved hajótörést Málta északi partján, s itt-tartózkodása három hónapja alatt betegeket gyógyít, térít, és Publius római helytartót Málta első püspökévé avatja. Ahol az iszlám megvetette a lábát, ott rögtön mecseteket és minareteket épített, hogy Allah nevét és igéit hirdesse. Ebből a hosszú, két és fél évezredes időszakból mégsem maradt fenn templom, mecset, kegyhely oly épségben, mint a hatezer évvel ezelőtt alapított Ggantija. A föníciaiak vázái, edényei, amulettjei és szarkofágjai azonban előkerültek a föld alól, s ma is megcsodálhatók La Valletta Nemzeti Múzeumában. A legérdekesebb lelet a ggantijai megalit-templompár egyikében talált föníciai felirat, melyből kiderül, hogy a kegyhely alapítása után háromezer évvel még ismert volt, sőt valószínűleg a föníciaiak is szent helyként tisztelték és használták. így joggal feltételezhető, hogy akárcsak Ggantija, a többi me- galit-templom vagy közülük néhány rituális célokat szolgált a későbbiekben, újabb kegyhely építésére ezért nem került sor. A Marsaxlokk kikötővároska mellett 1962-ben megkezdett és ma is folyó ásatások ugyancsak arra engednek következtetni, hogy egy-egy szentnek tartott hely 41
