Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 2. szám
Az ex libris olyan sokszorosított grafikai lap, melyet a könyv borítólapjának belső oldalára ragasztanak, feltüntetve a könyv tulajdonosának — személy vagy közgyűjtemény — nevét. Az első ex libriseket reneszánsz mesterek készítették, akik heraldikus műveket komponáltak a nemesi származású könyvgyűjtők részére. A XVIII, században jelentek meg az allegorikus, dekoratív ex librisek. A témaválasztás a XX. század fordulóján szabadult fel teljesen a heraldikus kötöttségek alól, s az ex libris eredeti funkcióját elvesztve általában már nem került bele a könyvbe, többé nem ,a könyv, a Kolo Moser ex librise könyvtár járuléka, hanem önálló grafikai lap. A századforduló az ex libris-kultúra fénykora. Sorra alakultak az ex libris-társaságok, egyesületek, megjelentek az első szakfolyóiratok. Az első gyűjtő-egyesület az angol Exlibris Society 1890-ben alakult, ezt követte a Friedrich Warnecke alapította német Exlibrisverein 1891- ben, majd a francia egyesület 1984- ben és rövidesen az amerikai szervezet. Az osztrákok a XX. század elején hoztak létre testületet. A második angol egyesület, a Bookplate Society a modern, művészi ex libris pártolására született meg. Az egyesületek kiállításokat rendeztek, folyóiratokat jelentettek meg, cserelistát közöltek. Egyre több, azóta is kézikönyvként használt kötet látott napvilágot e témáról, és a tekintélyes angoi kiadvány, The Studio 1898—99-ben különszámot szentelt az ex librisnek. Magyarországon szintén megnőtt az érdeklődés az ex libris iránt, ezt jelzik a kiállítások és pályázatok. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum a századelőn élen járt az ex libris népszerűsítésében. Radi- sics Jenő igazgató és Czakó Elemér könyvtáros érdeme az első magyar ex libris-kiállítás megszervezése 1903-ban. A kiállítással egyidőben hirdette meg ex libris pályázatát a Nemzeti Kaszinó, a Ház című folyóirat pedig 1908-ban és 1909-ben. Az ex libris-művészet és a műgyűjtés egymással kölcsönhatásban fejlődött. Nálunk az első, modern érte38 Rozsnyay Kálmán ex librise lemben vett gyűjtőegyesület az 1909-ben alakult Szent György Czéh volt, melynek 1913-ban rendezett kiállítása modern külföldi és magyar alkotásokat mutatott be, akárcsak az a kötet, amely ugyanebben az évben látott napvilágot. A könyvgyűjtés és a könyvművészet a századelőn élte virágkorát. Ennek gyökerei a XIX. század közepének művészi mozgalmában, William Morris és John Ruskin kezdeményezéseiben keresendők. Angliában a könyvkultusz, míg német földön elsősorban a heraldikai érdeklődés irányította a figyelmet az ex librisek felé. A világ egyik legnagyobb ex librisgyűjtője, Kari Emich Leiningen-Westerburg gróf érdeklődését szintén a címerek terelték az ex librisekre. A szecesszió művészi törekvései, a könyvkultusz és a nemzeti kultúrtörténet példateremtő ereje, a heraldikai kutatások együtt ihlették, ösztönözték a századforduló szecessziós ízlésű, ám olykor histori- záló, eklektikus stílusjegyeket megőrző ex libris művészetét. A század- fordulós ex librisek zöme a szecesz- szió, az art nouveau stílus jegyében született, a művészek fontos szerepet szántak az ornamentikának. A dekoratív, olykor túlzsúfolt díszítményrendszer a természeti motívumok, növényi formák stilizálásával jött létre, ám szívesen merítettek ihletet a népművészetből is. Elvetették a háromdimenziós ábrázolási módot, síkszerű vonalkompozíciókat alkottak, a motívumok dekoratív erejét aknázták ki. A német szecessziós ex libris-művészet jellemzője a historizmus, sőt az új stílus mellett létezett az úgynevezett Altdeutsch irányzat, mely a XVI. század művészetéből merítette formakincsét. A Jugendstil három centruma München, Berlin és Darmstadt volt. A müncheni Jugend című folyóirat liberális gondolatokat hirdetett az akadémikus művészi gyakorlattal szemben. A Jugend több munkatársa, így O. Eckmann, F. Er- ler, J. Diez készített ex librist. W. Geiger sajátos, egyéni világban élő figuráiban mintha a német gótika arányrendszere élne tovább. Felfogása távol áll a német szentimenta- lizmustól. Kevés eszközzel sokat mond, mélyen szántó gondolatokat közöl. Stílusa, rajzmodora sok követőre talált. Az új művészet másik E. M. Lilien ex librise
