Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 2. szám
A Csendes-óceán északnyugati partszakaszán fekvő szigetek indián lakói világszerte különleges famunkáikról ismertek. Őseik mintegy ötezer évvel ezelőtt Ázsiából, a Bering- szoroson átkelve foglalták el a vidéket. Az örökzöld erdők cédrusai biztosították a fát házaik építéséhez, a kenuk, fegyverek, konyhaeszközök, vadász- és halászfelszerelések készítéséhez, és adták a fatörzset a totemoszlopok faragásához. Az indiánok a fafaragások formai gazdaságával fejezték ki felfogásukat az életről, félelmüket a megismerhetetlenről, hitüket a természetfeletti erőkben, s örökítették meg a harcosok bátor tetteit, életük nagy eseményeit. A természeti népek totemizmusa, az ember és a természeti jelenségek, állatok, növények, égitestek közötti rokonság hite. A totem nem isten, nincs kultusza, de a hiedelem szerint figyelmeztet a veszélyekre és segítséget nyújt. A totemizmus alapeszméje szerint a természet különböző létezési formái hasonlóak az emberi csoportokhoz. Amint a medve különbözik a farkastól, az egyik csoport embere, akinek a medve a toteme, ugyanúgy különbözik a másik csoport emberétől, akinek a farkas a toteme. Az ember nem véli magát hasonlónak a medvéhez vagy a farkashoz, csupán jelzi, hogy mitikus kapcsolatban áll a medvével vagy a farkassal. A totemoszlopon ábrázolt állatfigurák tájékoztatást adnak a rokonságról és azonosságról, így a totemikus szimbólumokat szinte címernek tekinthetjük. A totemoszlopok sokféle feladatot látnak el. Az emlékoszlopok a tulajdonos dicsőségének emlékét őrzik, ezek viselik a rokonság jelképét, címerét. A halotti oszlopok sírhalomként fogadják be az elhalt főnökök hamvait, erre a célra emelvényt építettek az oszlop tetején. A homlokzati oszlopok egyben bejáratul szolgáltak a ház központi helyiségébe, faragásuk utalt a háztulajdonos származására. A házoszlopok elsődleges szerepe statikai, a tetőzetet támasztották alá, az üdvözlő oszlopok pedig a folyóparton köszöntik az érkezőt. KRISS GÉZA 26
