Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 2. szám
Szulejmán szultán 1543. augusztus 20-án érkezett hatalmas seregével Fehérvár falai alá. Szeptember 3-án a szultán végiglovagolt a meghódított belváros utcáin és egy sebtében dzsámivá alakított templomban „az szent versekből egyes verseket és részeket” hallgatott meg, mint azt Dzselálzáde törők történetíró elbeszéli. Ekkor kezdődött középkori királyaink koronázó városának 145 éves török uralma, melyet csak egy rövid időszakra (1601—1602) szakított meg egy sikeres keresztény ostrom, mely a várost átmenetileg újra a császári seregek kezére juttatta. Székesfehérvárt, török nevén Isztolni Belgradot háromszáz évvel ezelőtt, 1688 május 19-én foglalták vissza Batthyány Ádám csapatai. Bár a belvárosban az ostrom nem okozott nagy károkat, mégis rövid idő alatt keleties, törökök lakta várossá alakult. A török elnyomás ellen fellázadó magyarokat a külvárosba telepítették, ám ők is előbb- utóbb töiökösen öltöztek, sőt szokásaiknak is hasonulniuk kellett a hódítókéihoz. A törökök lázas sietséggel mecsetté és dzsámivá alakították a középkori templomokat. Hamarosan megjelentek a török hétköznapok nélkülözhetetlen középületei, a fürdők is. A lakóházakból, sőt egyes templomokból boltokat alakítottak ki. A külvárosi házak közül sok tönkrement, a romokat elárverezték. így szerezte meg a Szent István templom köveit Szefer Bin Musztafa fürdős. A város első szandzsákbégje Szulejmán szultán távozását követően kifosztotta a bazilika királyi síremlékeit. A törökök által is csodált királyi bazilika alkalmatlannak bizonyult arra, hogy dzsámivá alakítsák. Egykor dicső szerepéhez méltatlanul raktár lett belőle. 1568-ban szultáni rendelettel távolították el a bazilika még meglevő sírköveit. Az 1570-es években a törökök véglegesen berendezkedtek a városban, melynek birtoklása hadászatiig nélkülözhetetlen volt számukra. A hajdani koronázóváros tovább veszített jelentőségéből, tartományi székhely, Buda elővárosa lett, igaz a fehérvári szandzsák központja. Élén a szandzsákbég állott, kezében összpontosult a katonai és a polgári hatalom. A kincstár legnagyobb kiadásait a város védelmi erejének megtartására és korszerűsítésére fordították. Az 1543-as török ostromot a XIII. században épült és a középkor folyamán több helyen korszerűsített városfal túlélte, melyet korábban Mátyás király a fontosabb pontokon rondellákkal erősített meg. A jól kiépített védelmi rendszer a XVI. század második felében is biztonságos volt, bár száraz időben a környező mocsár nem nyújtott védelmet. A fehérvári törökök első építkezései valószínűleg csupán a falak karbantartását, javítását szolgálták. 1572-ben már új falakat építettek. Ekkor készült a belvárost védő új északi falszakasz, melyet támpillérek tagoltak. A munkálatokkal egyidöben a falak javításán is dolgoztak, és palánkfalakat emeltek az itt dolgozó fehérvári, simontornyai és szekszárdi jobbágyok. A portyázó keresztény csapatok rajtaütései (1593, 1598, 1599) arra ösztökélik a törököket, hogy korszerűsítésbe kezdjenek. Ekkor alakították át katonai célokra az elnéptelene dett Budai külvárost, melynek katonai jellegére a Beslia (huszárvár) elnevezés utal. 1601-ben ismét erősítik a város katonai jellegű építményeit, bizonyára a királyi sereg készülődésének hírére. Ezzel azonban elkéstek, mert 1601. szeptember 21-én délután két óra körül a keresztény sereg kezére 18 került a város, mely nem egészen egy év múlva ismét a törököké lett. Addig azonban lázas építkezés folyt. Három bástyát építenek át olasz stílusban, és megépítik a többszörösen is megtört északi zárófalat. A palánkok építése és az egyéb javítgatások mellett a kapuk előtt sáncokat, árkokat készítettek, sőt az Ingoványi kapu előtt ekkor készült el a kapu két olasz rendszerű földbástyája. A Sziget városrészben két földerődöt emeltek, mely a mocsár felől védte a külvárost. Az idő azonban kevés volt e hatalmas munka befejezésére. Több erődítési munkát már a törökök fejeztek be a visszafoglalás után. A félig elkészült Monostor bástyát is valószínűleg Karakas Mehmed pasa fejeztette be. 1647 júliusában az új Budai kaput bon- tatta el a török, helyére vaskos kaputornyot emeltek. A XVII. század második felében készülhettek el a városfalak mentén húzódó töltések és az a sáncrendszer, mely a Budai kaput védte. A városfalak építéséről 1686-ból, Buda ostromát követően található az utolsó adat. Evlia Cselebi, a neves török utazó Fehérvár kilenc nagy bástyájáról tesz említést. Név szerint is megnevezi a Földbástyát és Arszlán pasa bástyáját, melyek nem tartoztak a belváros falaihoz. A katonai létesítmények java része is középkori eredetű lehetett. Fehérváron működött fegyvergyár, fegyvertár, lőszerraktár, janicsárlak, kincstári lőpormalom és lőporraktár, mely a Nagy dzsámi közelében állott. A fegyvertárat és a lőszerraktárat 1568-ban a királyi bazilikában helyezték el. Nagy forgalmúak voltak Isztolni Belgrád vásárai. A piactérre 1544-ben nagy vendéglőszerű épület nézett. Ugyanekkor említik a török defterek Dósa Imre Három Császár nevű házát, mely szintén fogadó volt. Fehérvár török vigadójáról 1545-ben, 1558-ban és 1560-ban találunk adatot. Evlia Cselebi megemlíti, hogy a Budai kapu tornyában egy fából épült kioszkban szórakoznak az öregebbek. Sörházat 1545 A Güzeldzse Rüsztem pasa fürdő rekonstrukciója
