Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
már a jégkorszakban is működtek. A legnagyobb, az Excelsior 70—80 méter magasra lövellte vízsugarát, s egy-egy robbanás itt 160 köbméter vizet lökött ki. A földrengések megzavarhatják a gejzírek működését is. Az 1959. augusztusi földrengés központja harminc kilométernyire volt a Yellowstone parktól, ez úgy megzavarta a gejzírek és hévvizes tavak vízháztartását, hogy a tavak nagy erővel forró víztömegeket kezdtek kilövellni. Az addig szabályosan működő Clebsydra- gejzír akkor egyfolytában hevesen okádta a gőzfelhőbe burkolt víztömegeket. A földrengés után egy új, igen intenzíven működő gejzír is keletkezett, amelynek víz- és gőzoszlopai huszonöt-harminc méter magasra törtek fel. Érdekes megfigyelés, hogy a szökőforrásokat szappandarabok bedobásával idő előtt működésbe lehet hozni. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szappan segíti a nagyobb gázbuborékok képződését, amely gyorsítja a kitörést. Hazánkban, a Tihanyifélszigeten a bazalttufát száznál is több gejzír és hévforrás fúrta át. Ezek a bazaltos utóvulkános működés tanúi. A vulkáni működés befejező szakaszában vagy a kitörések közötti nyugalmi időszakban a kiáramló gázok vagy hévforrások elárulják a vulkán jelenlétét. Ilyen vulkáni utómü- ködéshez tartoznak hőmérséklet-csökkenés sorrendjében még a fumarolák, szolfatárák, mofet- ták és a hévforrások. Fumarola a vulkáni gázkitörések összefoglaló elnevezése. A legismertebb fumarola-terület Alaszkában van, a Katma-vulkán közelében, amelynek nagy kitörése 1912-ben volt. Azóta a talajból 130 négyzetkilométeren sok helyen folyamatosan áramlanak a gázok és gőzök. Ez a terület világszerte a „tízezer gőz völgye” néven ismert. A szolfatára vulkáni utóműködés, amely gázkiáramlások formájában nyilvánul meg, főleg kénes gőzökből álló kigőzölgés. E jelenség nevét a Nápoly közelében lévő régi vulkán nevéről, a Solfataráról kapta. Utolsó kitörése 1198-ban volt, s ezután már csak vulkáni vízgőz és kéntartalmú gázok kibocsátására képes. A szolfatára állapotú vulkánok sokszor néhány évtizedes működés után ismét kitörhetnek. A mofetta vízgőz nélküli szénsav-kigőzölgés. Ezek közül a leghíresebb a Nápoly környéki Kutya-barlang. Ehhez hasonló a Torjai-büdösbarlang: a tíz méter hosszú barlangot egy méter magasságig szén-dioxid és kénhidrogén tölti meg. A barlang falát kén kér- gezi. Tőle mintegy négy kilométernyire a Pokolvölgy hasadékain szén-dioxid áramlik ki. Híres mofetta az erdélyi Pokol-sár nevű iszapvulkán. A gyengébb gázkitöréseknek sokszor nincs akkora energiájuk, hogy csatornájukat tartósan nyitva tartsák. így a gázok csak a vulkáni kőzetbe hatolnak, és annak anyagát agyagos tömeggé változtatják, amelyet a talajvíz átitat és megpuhít. Ezáltal nyúlós iszap képződik, melyet a felgyűlt fumarola-gázok ereje több méter magasra is fellövellhet. Ezek az iszapvulkánok, „fortyogok” többnyire csapadékban gazdag területen keletkeznek. Szolfatára Izlandon Hévforrás a gejzírek szomszédságában Iszapvulkán Izlandon KOVÁCS KATALIN
