Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

FORTYOGOK és DÜHÖNGÖK

A geyse szó izlandi nyelven azt jelenti: dühön- geni, ebből ered a gejzír elnevezés. Nem véletlenül, hiszen a gejzírek és hévforrások Izland szigetének jellegzetességei. A tudósok első ízben itt tanulmányozták ezeket a jelenségeket. A gejzírek működését a nagyhírű kémikus, Bunsen fejtette meg: a kitöréskor kilövellt víz gyorsan visszahúzódik a forró kőzetekből kialakult csőszerű járatba, majd a mélyben felmelegszik. A felmelegedés meghaladja a forráspontot, mert a vízoszlop igen erős nyomást gyakorol az alsó vízrétegekre. Ez a víztömeg azonban addig nem indul forrásnak, amíg a legfelső vízréteg is el nem éri a forráspontot. Amikor ez bekövetkezik, a túlhevített vízmennyiség a mélységben robbanásszerűen alakul át gőz halmazállapotúvá, és a felette levő víztömeget süvöltő hang kíséretében a levegőbe röpíti. A visszahulló és a levegőben

lehűlő víz visszafolyik a csőbe, s a folyamat ismétlődik. A gejzírek vízkészlete részben a magmából származik, de nagyrészt a föld felszínéről leszivárgó vizekből ered.

A vízben oldott kovasav, kálcit és vas-hidroxid a fellövellt vízből kicsapódik, és a gejzír szélén kovás anyagot, úgynevezett gejziritet alkot. A gejzírek nyugalmi időszakai, valamint a forró gőz és víz kilövellései általában szabályosan váltakoznak. Ez a jelenség figyelhető meg az izlandi Hekla-vulkán északnyugati csúcsánál elterülő Nagy Gejzírnél is, mely a leírásokban 1647-től szerepel. Nyugalmi állapotban kút medencéjére hasonlít, amelyet tányérszerúen, kovalerakódás borít. Csöve mintegy 3—5,5 méter átmérőjű, mélysége meghaladja a harminc métert. A vizet 50—60 méter magasra lövelli fel. 1772-ben félóránként, 1806-ban hat óránként, 1860-ban négyöt naponként, 1883-ban húsz naponként, 1896-ban naponta, mostanában körülbelül 24—26 óránként szökik a magasba a vízsugár. A Nagy Gejzír köz- , vetlen közelében még egy gejzír és több kisebb forróvizes kráter is bugyog.

Földünkön még sok más vulkáni természetű területen találhatunk gejzíreket. Új-Zéland északi szigetén egy vulkánkitörés alkalmával a világ legnagyobb szökőforrása, a Waimangu 1886-ban megsemmisült. Tizennégy évvel később újra felfedezték, a Tarewera-tótól délnyugatra. Negyven méter hosszú, 24 méter széles medencéjét iszapos víz töltötte ki. Kitörései rendkívül szabálytalanul jelentkeztek. Egy emlékezetes kitörése alkalmával nyolcszázezer liter vizet lövellt fel, becslések szerint 460 méter magasra. Utolsó kitörése 1904. november elsején volt. Sok a gejzír Észak-Amerikában, a Yellowstone parkban, ezek