Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
Foerk E. Kossuth-mauzóleum terve, 1902 magyar ember ugyanolyan házat épített valaha a tyúknak, disznónak, a gabonának, sőt a tűznek is, mint önmagának” — írja Lükő Gábor A magyar lélek formái című 1942-ben megjelent kötetében. Később így folytatja: „A magyar ember szemében tehát a ház és a tüzelő az ember testével és ruhájával azonos, lelke pedig a tűz. A magyar népköltészet és díszítőművészet jelrendszerében a templom, illetőleg annak tornya és a malom is az embert, helyesebben a leányt és az asszonyt jelöli.” Lajta Béla 1902-ben tervezte meg szülei sírjára azt a síremléket, mely egy sztélé és egy tűzhely egészen sajátos keveréke. 1903-ban a buaa- pesti izraelita temető árkádsirjainak pályázatára a boglyakupolát boglyaívekkel vegyesen alkalmazó tervet készített, melyet a perzsa-szassza- nida kultúrából a magyar népművészetbe származott pálmaág motívumával díszített. Ugyanebben az évben Lechner Ödönnel közösen tervezte meg a Schmidl sírboltot, amelynek metszete boglyaív, a jelképes formahasználatot a homlokzatot díszítő szimbólumok is alátámasztják. 1906-ban készült el Lajta tervei szerint a Gries család sírboltja a Kozma utcai temetőben, ismét boglyakupola, amelynek belső mozaikburkolata egy további mozzanatra hívja fel a figyelmet. A díszítés a négy sarokban álló pálmafákat mutat, a közöttük lévő ablakokon az ólomkeretes színes üvegkompozíciók az égtájak szerint változó napállást ábrázolják. A kupola kék mezőjét aranycsillagok díszítik. Az egykori kerektemplomok a tűz-szen- tély kultikus jellege mellett a kozmikus kapcsolatokra vonatkozó ismeretek kultuszát is bekapcsolják a hagyományba. Ezek az épületek alkalmasak voltak arra, hogy a szűk ablakokon betűző nap- vagy holdsugár fénycsíkját követve a falra festett képek révén az égi mozgásokról pontos jelzést adjanak, s azokat követhetővé tegyék. Ez öröklődött át díszítés formájában a boglyaíves sírépítményekre anélkül, hogy tudnánk, milyen forrásokból merítették a századforduló építészei. A népművészeti jelek, formák eredeti jelentés- és funkciótartalma abban az időben már nem volt tudatos, napjainkban derült fény sok rejtett összefüggésre, elsősorban Pap Gábor kutatásai nyomán. A Kossuth-mauzóleum pályázatára Foerk Ernő is boglyakupolába záródó építményt tervezett. Ezt a tojásforma kupolát, mely Zsolnay-kerá- miából készült volna, finom díszítések hálója borítja be. Ezzel rokon Lechner Ödön két terve, a mozsgói Biedermann sírbolt (1906) és a kecskeméti monumentális víztorony (1910). Ez utóbbi szintén kerámiával burkolt vasbeton szerkezet, a tetején lévő víztartály-tojás tizenöt méter átmérőjű lett volna. A felületi minta maga kínálja az újabb nép- művészeti analógiát, a hímes tojásét. Ezzel újabb, szimbolikus jelentéstartalmú és a Kárpát-medencére jellemző forrás adódik, (gy aligha tekinthető véletlennek, hogy a Kárpát-medencén kívüli boglyaívek nem kultikus szerepkörben és szimbolikus jelentésre utaló motívumok nélkül kerültek be az építészet eszköztárába. A magyar boglyakupola viszont a hagyomány jelképévé emelkedett, mint azt legtisztábban a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának bejárata mutatta. Az 1911-ben Pogány Móric és Tőry Emil által tervezett épület főkapuja fölé körülbelül öt méter magas boglyaíves félkupola borult. A bejáratot, mely az Attila palotáját felidéző belső térbe vezetett, a magyar mitológia hőseinek, talán Csaba királyfi katonáinak monumentális szobrai őrizték. GERLE JANOS Az Angyali Üdvözlet templom, Stockholm, 1914 5 Jan Kuyt: Templom, Haarlem, 1929
