Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
A jégcsap) „Egyre mélyebben és emberibben tapint rá a komikumra.” (Bus Fekete: Mihályiné két leánya) „Talán az egyetlen komikus, aki teljesen éreztetni tudja, hogy a komikus alak és helyzete csak a szemlélő számára komikus, önmagának komoly, sőt tragikus. Jellemző komikuma mindig komoly magból fakadva kacagtat." (Gilbert: Dorina és a véletlen) Ez utóbbi kritikai megállapítás már éreztet valamit Kabos művészetének lényegéről: komikuma szinte drámai alaphelyzetből csírázik ki. Ő mindig komoly maradt, nem az a clown-típus, aki hogy nevettessen, maga nevet legjobban tréfáin, viccein. Nem, ő legfeljebb csodálkozott, hogy beszédén, mozdulatain, tartásán mi van nevetni való. 1924-ben a Vígszínház hívta meg Lopahin szerepére, Csehov Cseresznyéskertjének bemutatásakor. Makay Margit, aki ennek az előadásnak egyik szereplője volt, említette, hogy Kabos milyen nagyszerűen illeszkedett be a híres együttesbe, Varsányi Irén, Flegedüs Gyula, Lukács Pál mellett. Schöpflin Aladár így méltatta Kabos játékát: „Mesterit produkált, csupa szín, zamat, ízlés és mérséklet." Kárpáti Aurél: „Nagy színész, a szó klasz- szikus értelmében. Egy-egy tekintete, félbenmaradt mozdulata az orosz színjátszás legnagyobbjaira emlékeztet." A kor tekintélyes kritikusainak véleménye meghozta valamelyest Kabos Gyula önbizalmát, hiszen ő mindig küzdött a humor elismertetéséért, színházi személyiségének, művészetének megbecsüléséért. A régen várt nagy drámai lehetőség végre megadatott a Renaissance Színházban, Juskevics: Szonkin és a főnyeremény címen bemutatott tragikomédia címszerepében. És megszületett a tanulmány is, ezúttal Kosztolányi Dezső tollából: „A színész, aki ezt az alakot részletező elemzéssel, tragikomikai erővel ábrázolja, nagy művész. Öntudatosan halad az útján az utolsó állomásig, a tébolyig, mely alakításának tetőpontja. De ez is csak azért megrázó, mert igaz és így igaz. Kabos Gyula elejétől végig őrültet rajzolt. Szonkin valóban az, már az első pillanatban ... Akinek az ily megrázkódtatás elborítja elméjét, azzal nem történik nagyobb szerencsétlenség, minthogy lappangó őrülete nyilvánvalóvá válik. Nem győzöm dicsérni a színész lélektani megfigyelését s a finomságot, mellyel ezt fokonként megérzékeltette.” Ilyen nagy alakításra, ha terjedelemben nem is, de drámaiság tekintetében még néhány szerep adott lehetőséget. Ilyen volt például a Fővárosi Operettszínházban — amelynek 1926-tól éveken át tagja volt — Lengyel József: A nagy börtön című háborús darabjában egy hadifogoly tartalékos főhadnagy alakja, vagy később a Magyar Színházban Marmeladov megrázó figurája a Bűn és bűnhődésben, s végül híres, tragikomikus alakítása Flunyady Sándor: Lovagias ügy című darabjában. 1929 végén csődbe jutott az Operettszínház és Kabos Gyula, hogy színésztársait mentse, egész ösz- szekuporgatott vagyonát az általa átvett és Fővárosi Művész Színháznak nevezett vállalkozásba fektette. Nem egészen egy év alatt a tőke elúszott, ez a vállalkozás is csődbe ment. Ezután Kabos már csak szerepekre szerződött. 1931-ben hazánkban is megindult a hangosfilmgyártás. Kabos színpadi népszerűségét a filmvállalkozók is kamatoztatni akarták. Rögtön első filmje, a Csortos Gyula társaságában forgatott Flyppolit, a lakáj, országos siker lett. Ettől kezdve nem maradtak el a filmszerződések, mert Kabos neve a filmplakátokon már eleve biztos sikert jelentett. A Flyppolitot még 44 film követte, nem egészen hét év alatt. Volt év, amikor 14 filmben játszott, s ha nem is mindig főszerepet, de mindig jelentősei. 1938-ban a jobboldal előretörése, a fasizmus megerősödése miatt elfogadott egy amerikai turnéra szóló szerződést, és 1939 januárjában feleségével elutazott Amerikába. Nagyszerű fogadtatásban részesült, kitűnő sajtója volt, a magyar Chaplinnek nevezték. Ő nem akart letelepedni Amerikában, Kätscher: Riviera expressz, 1929 Kabos Gyula egy színházi röplapon csak a vészterhes időket szerette volna ott tölteni. Állandó honvágya volt és intézkedett, hogy a Papucshős című filmjéért még esedékes kétezer pengőt a filmgyár utalja át az alföldi szikes talaj javítására. „Jó érzés lesz itt az idegenben, hogy pár magyar gyerek nagyobb karaj kenyeret majszolhat" —i írta az átutalást kérő levelében. Aztán elmaradtak a szerződések, maga próbált turnékat szervezni, de nem egészen két év múlva a hajszában megfáradt szíve megállt. Kabos Gyula 1941. október 6-án New Yorkban meghalt. Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze, gyászolták Kabos Gyulát, a magyar Chaplint, akire tökéletesen ráillik Chaplin hitvallása: „Hiszek a nevetés és a könny hatalmában, mert ez ellensége a rettegésnek és a gyűlöletnek.” Nichols: Ábris rózsája, 1928 CENNER MIHÁLY Raggamby András Váratlan vendég, 1928 31
