Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
Kőből vagy agyagból épített boglyakupolákat Afrikában és Európa mediterrán vidékén sok helyütt találni, ahol az építkezés nem mérnökök tervei alapján, hanem hagyományokat követve és kultikus körülmények között folyik. Bár a huszadik század első felében a boglyaív jellegzetes és gyakran használt építészeti forma lett, alkalmazásának vannak sajátosan magyar jegyei. Magyarországon kívül szinte alig van példa a boglyakupola, vagyis a függőleges tengelye körül forgatott boglyaív használatára. A nyílásként vagy az általánosabban hosszirányú boltozatként előforduló parabolaív alkalmazásában legtöbbször egyértelműen szerkezeti előnyei játszanak szerepet, melyek az új anyagra, a vasbetonra nézve különösen jelentősek. Többnyire az első világháborút követően kezdenek boglyaív alakú tartószerkezeteket tervezni, és ez a forma sehol sem válik igazán elterjedtté az egyetlen Hollandia kivételével. Néhány kiemelkedő külföldi példa: a spanyol Antoni Gaudi több barcelonai épülete, aki alapvetően új építészeti formanyelvet hozott létre, melynek egyik kulcsfontosságú eleme a csak nyomóerőknek kitett parabola; a svéd Israel Wahlmann stockholmi Angyali üdvözlet temploma, mely a skandináv századfordulós építészet csúLöffer Béla és Sándor tervezte villa, 1908 csa, a hagyományok és az új törekvések szintézise; a francia Eugéne Freysinnet párizsi léghajóhangárja, a vasbeton szerkezetek történetének egyik mérföldköve; az utrechti főposta, az „Amszterdami iskola” építészetének jellegzetes, a század- forduló eredményeit a modern építészettel ötvöző példája. Magyarországon a boglyaív alkalmazását a kupolaformában való fel- használás vágya kíséri végig, a kezdetektől, a század első éveitől az utolsó, a harmincas évekbeli példákig. A tízes évek körül a legegyszerűbb változatban, ajtó- és ablaknyílások formájában széles körben elterjedt. Alapvető jellemzője, hogy nem szerkezeti okok miatt választották a tervezők, hanem mert ezt a formát magyarnak érezték, emellett különösen alkalmasnak tartották kultikus funkciók betöltésére. 1901-ben a Kossuth Lajos mauzóleumára kiírt pályázaton Lajta Béla a boglyakupola legtisztább megfogalmazását adja pályatervével. Itt lep- leződik le a hagyományos előkép, pontosabban azok egyike, a boglyakemence. De az előképek mind közös eredetűek: „A kupolás magyar építmények különben mind egy tőről fakadtak. Boglya alakú a régi magyar gabonás, a tyúkól és disznóól is, nemcsak a kemence. Valameny- nyi a kerek kunyhót formázza. A Lajta Béla: Vakok Intézete, 1905—08 Freysinnet: Léghajóhangár, Párizs, 1921
