Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

Az első, a XI. századi úgynevezett várszékesgyház, amely a ferences, templom és kolostor helyén, a vármaradványok környékén állt, s amelyben építtetőiét, I. Géza királyt 1077-ben eltemették, a tatárjáráskor elpusztult. A XIV. század végén épült, a törökök által dzsámiként használt második székesegyház anyagát a ferencesek saját templomuk építésére használták fel. A törökök kiűzése után a mai Március 15. téren állt Szent Mihály templom töltötte be ideiglenesen a székesegyház szerepét. Újjáépítésének megkísérlésekor kiderült, hogy anyaga rossz, ezért Esterházy Károly lebontatta. A mai Konstantin téri székesegyház eredeti terveit Migazzi püspök drágának találtak, ezért új terv készült, mely a szentély és a sekrestye tervének meghagyásával változtatta meg a homlokzatot és a templom belső terét. A főhomlokzat két szélén, a vájatos korinthoszi oszlopsort lezáró, szobrokkal díszített mellvéd fölött, egy-egy befejezetlenségében is megragadó látványú, négyszögletes torony emelkedik. A faragványok, szobrok és egyéb díszítmények több külföldi és néhány hazai mester, a freskók pedig Maulbertsch és segédei munkájának eredményei. A főoltárfalra festett freskó azonban, valószínűleg eltérő vallási felfogásból eredően, Mi- gazzinak nem tetszett, s azt Keller bécsi mester készítette vörösmárvány lappal fedette be. (A Maulbertsch-freskót 1942-ben tették szabaddá.) A felszentelés időpontja 1791 volt; ezt követően készíttetnek toronyórákat, majd festik ki 1801-ben a székesegyházat, ugyanakkor vörösréz bevonattal cserélik fel az addigi cserépzsindely tetőt. Az épület a korabeli magyar barokk építészet és a francia eredetű kora klasszicizmus stílusjegyeit egyesíti.

A város fejlődése a XVIII, század végétől kezdődően ismét lelassul, utóbb csaknem megbénul. A francia forradalom eszméinek terjedése nyomán a késő barokk építészet addigi hegemóniája megtörik, a napóleoni háborúk keltette nyugtalanság egyébként is fékezte az építkezési kedvet. A közlekedés fejlődése és korszerűsödése, a gőzhajózás élénkülése és az első magyarországi vasútvonal megépítése (1847) sajátos módon nem Vác, hanem a fővárossá egyesített, könnyebben megközelíthető Budapest vonzerejét növelte. Vác az 1848—49-es szabadságharc során két fontos ütközet színhelye volt. A honvédek hősies harcát a város határában, a 2-es főút bejáratánál emelt, első magyarországi honvéd emlékmű idézi fel. A fejlődés átmeneti, sokszor nagyon súlyos megtorpanását a XIX. század hetvenes éveiben is újabb fejlődési korszak követi. Gazdaságilag fontos mozzanata ennek a Vácot Balassagyarmattal, majd Veresegyházzal összekötő vasúti szárnyvonal kiépítése. A város ipari létesítményekkel, mint járási székhely több középülettel, korszerűbb közművekkel gyarapszik. Az első világháború utáni területi növekedés egyre inkább kiterjed a városnak a vasútvonalon túli részére is. A felszabadulás utáni ipari fejlődést jelzi több gyár és közmű, köztük az ország egyetlen fotócikk gyárának és a cementműnek a létesítése. (Utóbbi porszennyező hatása a folyamatban lévő rekonstrukció során megszűnik.) A hatvanas és hetvenes évektől kezdődően növekvő szerephez jut a városrendezés, a műemlékek védelme és megóvása. A lakóház-rekonstrukciók során egyre-másra kerülnek elő muzeális megőrzésre méltó régi építmények maradványai.

Folynak a középkori eredetű, többször lerombolt és újjáépített, majd ismét elpusztult, úgynevezett Belső vár maradványainak feltárására irányuló munkálatok is. Az 1978-ban megindult, régebbi ásatások folytatásaként végzett munkálatok gazdasági okokból egyelőre nem folytathatók, ezért javasolták a feltárást vezető szakemberek, hogy az érintett terület homokfallal történő megvédése és a feltárásra váró maradványok betemetése után a térséget parkosítsák, az ásatások befejeztével pedig ugyanitt romkert létesítését tervezik. Vác vonzó városképi sajátossága, hogy ezen a viszonylag nem nagy területen nem kevesebb, mint tizenhét tér található. Ezek egy része, így a Konstantin tér, a most rekonstrukció alatt álló Március 15. tér, valamint a Szentháromság és a Géza király tér, nem egyszerűen a házépítések során útkereszteződéseknél vagy beépítetlen területeken adódott, hanem átgondolt városépítési szempontokat érvényesítő, jórészt fásított és parkosított közterület. Hasonlóképpen a város jellegzetes tartozéka a duna-parti szegélyen húzódó, egymásba torkolló Liszt Ferenc, Ady Endre és József Attila sétány, ahonnan a kompjárattal megközelíthető Pokol- és Szentendrei-szigetre nyílik szép kilátás.

FODOR ZOLTÁN

Filmjei révén tulajdonképpen kortalan, s ez azért is jó, mert vita támadhat, hogy századik vagy százegyedik születésnapjáról emlékezhetünk-e meg. A lexikonok többsége 1888-ra teszi születésének évét, de nevelt lányának közlése alapján megtaláltuk a hiteles anyakönyvi ^'-'"bejegyzést, mely szerint Kabos Gyula 1887. március 19-én született Budapesten. A filmekről ma is azt a negyven év körüli, kissé korpu- lens, enyhén kopaszodó, gyorsbe- szédű, ajakcsücsörítő férfit látjuk, mint az ötven évvel ezelőtti színházlátogatók és mozinézök. Szerencsések vagyunk, hogy Kabos Gyula sokat filmezett és filmjeinek jó része megmaradt, mert három évtizedes színpadi pályájáról néhány elmélyült, elemző ismertetést kivéve nagyon kevés, csupán néhány soros, sablonos kritika jelent meg. Miért volt kritikai csend Kabos színpadi szerepei körül? A műfaj, amelyben fellépett és a szerepkör, amelyet betöltött, a kritikai megítélésben nem volt egyenrangú a nagy drámai műfajokkal, a tragédiával és a vígjátékkal. Az operett és benne a táncoskomikus, vagy a bohózat a kijátszott és nevetségessé vált figurájával szórakoztató és mulattató volt, népszerűségben nem, de művészi tekintélyben messze lemaradt nemcsak a drámai hőstől, de még az operett bonvivántól is. „Nem vesznek komolyan" — sóhajtotta nemegyszer Kabos Gyula is.

A hatgyermekes Kann családból született Gyulából kereskedelmi szakembert kívántak nevelni. Az érdekelt és a sors azonban másként határozott. A Király (most Majakovszkij) utcai szülőházával szemben volt a Somossy Orfeum, s még kamasz, amikor ugyanott a Király Színház nyílik meg. A környék tele orfeumokkal, kabarékkal, zenés és mutatványos szórakozóhelyekkel. A polgári iskola elvégzése után szülei kívánságára a kereskedelmibe iratkozott, de azzal párhuzamosan Solymosi Elek magán színiiskoláját is látogatta, s így a kereskedelmi érettségi bizonyítvánnyal együtt színészi oklevelet is szerzett. Első szerződése Szabadkára szólt, majd három év múlva a nagyváradi Szigligeti Színházhoz szerződött. Humorára, karikírozó képességére már ekkor felfigyeltek, s bár a vidéki színházak műsorának megfelelően mindenféle szerepet játszott (Polonius is volt a Hamletben), leginkább operettekben a táncoskomikus szerepét osztották rá.

Ilyen minőségben szerződtette 1913-ban Beöthy László a Király Színházhoz. Ebben az időben itt az első táncoskomikus Rátkai Márton, Beöthy egyik kedvenc színésze volt. Kabosnak, aki a Király Színház tíz éve alatt összeszokott társulatában újonc volt, csak másod- és harmadrangú szerepek jutottak. Egyéves szerződése akkor járt le, amikor kitört az első világháború. Kabost is elvitték katonának. A háború után kabarékban lépett föl, majd tagja lett az Unió Színházüzemi Trösztnek, amelyhez a Király, a Magyar és az Andrássy úti színházak tartoztak, s hozzá csatolták a rövid életű Blaha Lujza Színházat is. így a műsor és a szereplehetőségek szerint hol az egyik, hol a másik színházban játszott, a Magyar Színházban olykor drámai szerepeket is kapott. Tersánszky Szidike című darabjának Kukac úr szerepéről írta egyik kritikusa; „Remekbe készült figurát vetít elénk, minden mozdulatáról tanulmányt lehetne írni.” A tanulmányra még várni kellett, de szerepeiről, ha röviden is, mindig elismerően írtak. „Ellenállhatatlan, csodálatosan mély és gazdag a humora. Természetes és egyszerű.” (Zilahy: