Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
/ készült „Legkegyelmesebb Uram, miután elegendően sok szerkezeten meggyőződhettem, hogy a legkiválóbb hadigépszerkesztők és feltalálók mily egyszerű és közönséges, általánosan használt hadieszközöket ajánlanak, bátorkodom Nagyméltóságod figyelmébe ajánlani az én elgondolásaimat . . .Támadáskor el tudom vezetni a várárokból a vizet, és mindennemű hidakat, faltöröket és létrákat készítek, valamint egyéb szerkezeteket is, melyek az adott vállalkozást elősegíthetik... És ha az történne, hogy az események a tengeren lennének, úgy sokféle szerkezetet tudok, melyek kiválóan alkalmasak támadásra és védekezésre: olyan hajókat, melyek ellenállnak a leghatalmasabb ágyú bombázásának, beleértve mindennemű füstöt és port is ... A jóra is gondolva, a békeidőben legalább úgy mint más, mindenki megelégedésére köz- és magánépületeket tervezek". Leonardo da Vinci 1482-ben fogalmazta meg javaslatait, melyek sokoldalúságáról tanúskodnak, s egyben Lélegzőkészülék terve búvároknak rávilágítanak arra, hogy hidraulikai problémák megoldására, folyamszabályozásra vagy tengeri hajók tervezésére is vállalkozott. Vízi szerkezetek iránti vonzalma ifjúkorára vezethető vissza, amikor Verrocchio műhelyében díszkutak, szökőkutak vízellátásával is foglalkozott. Arkhimédész munkássága is nagy hatással volt rá, hidraulikai tanulmányai során a folyamok örvénylését vizsgálta, próbálta megfejteni a víz mozgásának fizikai és matematikai törvényszerűségeit. A mozgás megismerése érdekében agyagból, üvegből készített csatornamodelleket, és úszó testeken tanulmányozta a közegellenállás nagyságát és hatását. A szárazföldön épült Firenze kereskedői nem vehettek részt a tengeri kereskedelemben. A tengeren szállított áruk hosszú és veszélyes úton érkezhettek meg az Arno partjára. A városon ugyan széles víziút vezetett át, mely aztán a tengerbe ömlött, de a kanyarok, zuhatagok miatt az áruszállításra nem volt alkalmas. Leonardo sokáig foglalkozott az Arno-csatorna terveivel, de a pápai seregek ellenséges közeledése miatt nagyobb szükség volt hatásos hadigépekre. Bár Leonardo előszeretettel szerkesztett, rajzolt vad harci szekereket, gyilkos ágyúcsodákat, Firenze nem tartott igényt szolgálataira. Moro milánói udvartartása azonban pezsdítően hatott Leonardo tervezői fantáziájára. A fényűző hódító ünnepségei újabb és újabb színpadtechnikai érdekességeket igényeltek, de Leonardo azt is remélhette, hogy a hódítások során alkalmazandó fegyverek készítésében kamatoztathatja rendkívüli tudását. A hadi szerkezetek mellett más terveivel is igyekezett felkelteni Moro érdeklődését, s bemutatta újabb csatornaépítési ötletét is. A milánói földeket csatornával kívánta behálózni, hogy kedvező öntözési feltételeket teremtsen. A herceg ugyan nem tartott igényt az öntözőműre, de megbízta egy kisebb malom zsiliprendszerének elkészítésével. A palotában is akadt tennivalója, a hercegnő fürdőszobáját szinte huszadik századi technikával rendezte be. Vízkiemelő szerkezet terve a Firenze-csatornához i 26
