Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
Oriai Petrich Soma: Petőfi Mezőberényben A forradalom egyik jelképe Magyarországon Petőfi alakja, a XIX. század Petöfi-portréi pedig a kor beszédes tanúi. A költő Barabás Miklós festette 1848-as háromnegyedes képe és Oriai Petrich Soma-féle mellképe érzelmességtől mentes, határozott tekintetű férfit ábrázol, szembeszökően egyenes, kemény tartásban. A kép puritánul egyszerű, magától értetődően természetes, csak a lényegre szorítkozó, realista. Valójában a festő Oriai forradalomban való hite is ezzel a portréval öltött határozott formát. Hasonló lehetett a Petőfi Pesten, 1848-ban című egészalakos kép eredetije is, melynek csak későbbi változatai maradtak fenn. Ezeken Petőfi enteriőrjének részletei oly valósághűek, hogy az első változat minden bizonnyal még 1848 előtt készült. Erre utal Béranger, a francia forradalmár költő mellszobra az íróasztalon és Barabás Miklós Szendrey Júliáról készített litográfiája a falon: a „Szabadság, szerelem” költőjének szűkszavú, mégis sokat mondó attribútumai. A reprodukcióból ismert eredeti kompozíción Petőfi kitekint a képből, de Júlia és Béranger arca feléje fordul, éreztetve az általuk képviselt eszmék összekapcsolódását Petőfi személyében. A szabadságharc alkonyán, 1849 júliusában, Petőfi utolsó, családi körben töltött napjai alatt Oriai új portrét festett vendégéről Mezőberényben. Ez is egészalakos, s a környezet is helyet kap a képen. Nem ismerjük azonban az eredetit, mely Szendrey Júliáé volt, s csak annyit tudunk biztosan, hogy azon is Bony- hay Benjámin helybéli jegyző székében ülve, // hosszú csibukjával volt látható a költő-katona. Az egy évtizeddel későbbi változatokról ismert a beállítás: dacosan, de nyugodtan feltartott fej, keresztbe tett láb, könyvön nyugvó kéz. Ezt a sorozatot azonban másfajta Petőfi-képek előzték meg. A szabadságharc leverése után a forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjainak ábrázolását szigorúan tiltották. Az önkényuralmi rendszer visszavetette nemcsak az ország, de festészetünk fejlődését is. Ez megmutatkozik a Petőfi-kép alakulásában is. A korai romantikus, majd az 1848—49-es realista képek után következő, biztosan datálható mű 1857-ben készült, Petőfi Debrecenben címmel, melyről ugyanekkor kőnyomatot is kiadtak. A forradalmár költőt még mindig nem ábrázolhatta Oriai. így esett választása az Egy telem Debrecenben című vers megjelenítésére, a szobájában fázva összehúzódó, pipájával melegedő, verselő költő alakjának meg- idézésére, többféle, mesélő kedvvel részletezett enteriőrben. A kép címe is hangsúlyozza: Petőfi Debrecenben, 1844-ben. A székre vetett papíron olvasható sor: „Boldogtalan voltam teljes életemben”. Búskomor a kép hangulata. A merengő szemű arc távol esik az 1848—49-es portrék nyílt tekintetű arcától. Szentimentális, romantikába visszahajló kép ez. Az ötvenes évek végén kezdett kialakulni művészetünkben a vesztett szabadságharc kultusza. Magyarország pusztulásának vízióját a mohácsi csatavesztés képe segítségével fogalmazta meg Oriai 1851-es, II. Lajos holttestének feltalálása és Oriai Petrich Soma: Petőfi Debrecenben Székely Bertalan 1860-as hasonló című festményén. Míg azonban Oriai Mohács-képének tragikus hangulatát, azaz a szabadságharc bukásának történelmi távlatú értelmezését 1851-ben a kortársak még nem értették-érzékelték, addig az évtized végére Székely festményét már kultuszképnek tekintették s megvették a Nemzeti Múzeum számára. Eljött az ideje, hogy eltemethessük halottainkat — mondhatnánk képletesen. A mohácsi csata nagy halottjának, II. Lajosnak felidézése az említett két képen nem véletlen. Petőfit látták benne a kortársak. A költő képe tehát a nemzettel azonosult. Az évtized vége felé pedig a kultusz már szoborban is megtestesült. Ekkor indítottak mozgalmat mellszobrának elkészíttetésére, hogy a leginkább a köznek szóló műfajban: köztérre állított portréban örökítsék meg Petőfit. Dunaiszky László mellszobrát Kiskörösön állították fel, igaz, még egészen csendben, ünnepség nélkül. Oriai két változatban is ismert portréja, a Petőfi arcképe vörös köpenyben szintén minden valószínűség szerint ekkor, az ötvenes évek második felében készült. Ez a portré a debreceni életképnél egyértelműbben a kultusz jegyében született. Az 1860-as októberi diploma, az 1861-es februári pátens az önkényuralom enyhülését hozta. Petőfi történetében felelevenednek a szabadságharcos napok: alakja az 1861-es országgyűlés reményeivel, Deák Ferenc híres felirati beszédével, mely függetlenségi jogaink történelmi igazolása volt, összhangzani látszott. Oriai a szabadságharcot
