Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
Vavassore fametszete mert nemcsak a hímzömesterség eszközeit, hanem XIV. Lajos korának ruhakölteményein látható hímzéseket is szemléltetni akarták a szerzők. A magyar történeti hímzésanyag mintakincse, de még a XIX. század végi népi hímzések egy része is azt bizonyítja, hogy a nyugat-európai mintakönyvek mustrái eljutottak hozzánk. Mégpedig gyorsan, mert például Károlyi Kata hozományi leltára 1595. február 26-án kelt, s ebben az összeíró több mintát néven is nevez. A felsorolásban szerepelnek például „pávás”, „rózsás”, „csillagos", „pomagranatás”, „szőlőfürtös", „leános” hímmel, „olasz korsóval”, „Abrahám históriájával” varrott lepedők és olyan abroszok, amelyeVavassore fametszete Sibmacher mintája: Isten báránya Sibmacher mintája 1527-ben Antonio Tagliente Velencében még olyan példatárat állított össze, amely a német mintákat fogalmazta át az olasz reneszánsz divathoz alkalmazkodva. Új elemek is feltűnnek a kötetben: például az úgynevezett moreszka-motí- vum, amely a XVI. században Európa-szerte ismertté vált. A velencei tervezők és kiadók: Giovanni Andrea Vavassore, Alessandro Paganini, Nicolo Zoppino, Matio Pagano és mások elsősorban csipkemintákat publikáltak, 1557-ben például öt kötetnyit is egyszerre. A korabeli festmények és a mintakönyvek együttesen tanúskodnak a ruhadivat változásairól, de például a reticella jellegű csipke varrási technikájának terjedéséről is. A XVI. századi jelentős olasz mintakönyv-kiadás a következő században szinte megszűnt. Németalföldön és Spanyolországban pedig, bár a csipkedivatban és csipkekészítésben e két ország vezető szerepet játszott, ki sem alakult. A tervezők valószínűleg nem egyéni, főúri megrendelésre dolgoztak, amint ez az olasz mintakönyvek címlapjain is olvasható ajánlásokból kitűnik, hanem közvetlenül a csipkekészítő manufaktúrák számára rajzolták mintáikat. Mivel a források, azaz a mintakönyvek azonosak voltak, nem véletlen, ha a flamand ágykárpit, a bécsi csipkegallér vagy a szász ing kézelőjének hímzése hasonlít egymásra a XVI—XVI 11. században. A legszebb hímzésmintákból még Diderot és D’Alembert Enciklopédiája is közölt 1770-ben egy válogatást, Sibmacher mintája Vavassore fametszete ken „kétfejű sas”, illetve „oroszlányos” minta szerepel középre illesztve. A „griff-madaras” mintát még a következő században is külön megemlítik például Károlyi Éva 1670. január 21-én, illetve Divék-Újfalussy Klára 1688. február 22-én kelt hozományi összeírásaiban. Czömötei Pálné Viczay Mária 1656. augusztus 13-án kelt hagyatéki leltára „két recze formás” könyvet is említ, de ezeket nem ismerjük. Ugyanez az összeírás feltüntet még „Holmi dirib darab papiros formáknak való és egyéb másféle" dolgokat, ami sejteni engedi, hogy a rangosabb hímzések számára előrajzolták a mintákat. A XVII.. század utolsó harmadából, Bethlen Miklós erdélyi kancellár felesége, Rédei Júlia hagyatékából nyolc ilyen mintarajz meg is maradt. A nyomtatott és kivarrt minták némelyikét Vilém Prazak már 1933-ban egyeztette. Sibmacher mintáit vetette össze szlovák és felső-magyarországi hímzésekkel, recemun- kákkal, és megállapította, hogy a nyolcágú csillag, a négylevelű rosetta, az ülő szarvas, az Agnus Dei, illetve a papagáj minták hasonlósága, sőt azonossága nyilvánvaló. Mindezek alapján bizonyosra vehető, hogy nálunk is használták a reneszánsz és a barokk idején kiadott mintakönyveket. A mintakincs változatlan fennmaradását a továbbiakban a divatlapok és kézimunkafüzetek segítették elő. VEREBÉLYI KINCSŐ
