Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
HAJDANVOLT CSEREPEK fémek és műanyagok világméretű térhódítása nem szorította háttérbe az agyagmüvességet, s a kerámiatárgyak ma is gyakori használati eszközeink. A neolitikum idején kézzel formált, esetlen, vastag falú edények vagy a művészi kivitelű görög vázák és a római terra sigillaták keletkezési idejének és származási helyének meghatározása nem okoz nehézséget. Az ókori civilizáció néhány nevesebb fazekasmesterének nevét is ismeri az utókor. Mégis sok a megválaszolatlan kérdés a történeti kerámiakutatásban. A magyar honfoglalók kézzel formált, később kézi korongon készült fazekai, jellegzetes cserépbográcsai a XIII—XIV. századra finomabban megmunkált, változatosabban díszített, több étel elkészítésére is alkalmas edényekké alakultak. A fejlettebb fazekasművesség, a konyhai edények sokrétűsége már a hétköznapok általánosan elterjedt konyhai kultúrájáról árulkodik. Ekkor már sok iparos is kerámiából készítteti a használati tárgyak egy részét. Fazekasok művei a cserépkályhák kályhaszemei, a vízvezetékcsövek, a lepárló edények, öntőtégelyek és egyes játékok is. A használat során összetört fazekastermékek szemétre kerültek. Egy középkori szemétgöoörben, emésztőgödörben vagy kútban korok szerint, rétegesen helyezkednek el a feleslegessé vált, illetve tönkrement edények, töredékek. Ezek a rétegek mind egy-egy korszakot Albrecht Dürer: Parasztok a vásáron, rézmetszet, 1519 Albrecht Dürer: Az utolsó vacsora, fametszet, 1510 A Dürer-rézmetszet részlete Székesfehérvári korsó. XVII. sz. Mohácsi korsó. XVIII—XIX. sz. A Dürer-fametszet részlete 5
