Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
TONDO okozzák a legnagyobb károkat. A Tondo Doniban okozott károk nem mai keletűek, de a mű a közelmúltban egyre gyorsabban pusztult, így halaszthatatlanná vált a restaurálás, mely nemcsak a konzerválást, hanem a történelmi hitelesség visszaadását is céljául tűzte ki. A vizsgálatok során kiderült, hogy az eredetihez képest mennyire homályos a festmény. A restaurátorok a képen három réteget találtak: egy légköri szennyeződésből származó külső réteget; egy vastag, nem egyenletesen felkent sárga mázból álló középső réteget, melytől a kép kellemetlenül sávos, jellegzetes arculatot kapott; végül a festék és a máz között egy belső szennyezett réteget, melyet szerencsére a máz felkenésekor, az 1800-as évek elején meg sem próbáltak eltávolítani. Szerencsére korábban nem végeztek a képen igazi tisztítási munkálatokat, hiszen az akkori eszközök nagy része csak kárt okozott volna. Csak a sárga konzerváló mázon kívül próbálkoztak néhány apróbb javítgatással olyan pontokon, ahol a rétegek megsüllyedése következtében az alapfestés halványan kilátszott. A restaurátorok célja az volt, hogy az esztétikai minőség megőrzése mellett a leghitelesebben adják vissza a michelangelói művet. A külső légköri szennyeződésű réteget eltávolították, de a belsőt szinte teljesen meghagyták, csak egyes helyeken finomították, így teremtették meg az alkotórészek egységét. Egyik alkotóelem sem érvényesülhetett jobban csupán azért, mert technikai okokból az évszázadok folyamán jobb állapotban maradt a többihez képest. Ez nagy mértékben nehezítette a munkát. A restaurálás különböző kémiai, fizikai és fotográfiai elemzéseket kívánt. A korszerű technika sokféle módszerét alkalmazták, így például a mikro- és makrototog- ráfiát, röntgenfelvételeket, az ultraA Madonna feje ultraviola fényben A gyermekfej tisztítás után Michelangelo Szent Család című képét Tondo Doni néven is emlegetik, ugyanis a művész Agnolo Doni és Maddalena Strozzi esküvőjére készítette 1503—1504-ben. Ez az egyetlen befejezett táblaképe, melyet egyöntetűen neki tulajdonítanak. Michelangelo elsősorban szobrásznak vallotta magát, és plasztikus látásmódja a Szent Családon is kitűnik. Mint szobrait, a művész ezt a képet is dinamikus erővel töltötte fel; a formákat bonyolult vonalrendszerbe sűrítette, mely szoborszerűnek tűnik a fény-árnyék hatások következtében. A közvetlen megvilágítás és a visszavert fény hatását használja ki az árnyrészeken. A háttérben fiatal meztelen alakok játszanak, köztük a jobb oldali csoport lábánál a gyermek Szent János. A kompozíció vonzerejét növeli a háttéralakok máig titokzatos jelentése. Egyesek szerint a fiatalok egyszerű angyalok, mások szerint újhitűek, akik a keresztelést várják, és megint más elképzelés szerint a csoport a pogány világot mutatja be. Mindenesetre az elrendezés és a megoldás újszerűsége mintaként szolgált a következő festőnemzedékek számára is. Említést érdemel a Doni család címerével díszített keret is, melyet Domenico del Tasso fafaragó művész készített Michelangelo rajza alapján. A táblaképeken általában a rovarok DONI viola sugarakkal való átvilágítást, melynek lényege, hogy a különböző tónusú fluoreszkálás segítségével kutatják fel az egyes rétegeket; továbbá az infravörös fényképezést, mely szintén az esetleges átfestéseket mutatja ki. A metszőfény pedig a kép síkjával majdnem egybeeső megvilágítás, melynek segítségével különösen jól kimutathatók a festék feldomborodásai. Az alap lényegében jó állapotban maradt meg, bár a rovarok kezdettől fogva veszélyeztették a fát. A vizsgálatok kimutatták a számtalan járatot és a rovarok gubózási mélyedéseit, melyeket korábban már betömtek. A kivitelezés technikájára utalnak az egymást követő rétegek. A faalap fölött előkészítő gipsz- és enyvréteg található, melyet a művész talán több szakaszban kent fel, efölött egy nehezen felismerhető vékony réteg helyezkedik el, majd egy fehér szárító alapfesték olajos kötőanyaggal, végül maga a festőanyag. Különböző fotóeljárásokkal sem találtak a képen előkészítő rajzokat. Infravörös fényképezéssel és röntgenfelvételekkel azonban láthatóvá váltak a festő saját kezű javításai. Például a bal oldalon a második háttéralaknál kitörölt egy előzőleg odafestett hajtincset. Michelangelónak valószínűleg nem volt szüksége előkészítő rajzra a 120 centiméter átmérőjű képhez. A festékanyagok átvilágítása után kiderült, hogy volt közöttük rézzöld, ólomfehér és sok más, a testrészeken az okker dominált. Ezen túl szerves fedőszínezékeket is találtak, főleg az árnyrészeken. Ismeretlen eredetű az az erős, nagyon tömör, egyáltalán nem fluoreszkáló barna festék, mely a gyermek fején erősít néhány árnyékot. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a legfontosabb feladat a mű fertőtlenítése, továbbá a rétegződések, lerakódások megfelelő eltávolítása. A fertőtlenítés során a fát
