Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Miközben a nemzetközi kiállítás előkészületei folytak, a Modern Magyar Fényképezők két hazai és egy külföldi kiállításon is szerepeltek alkotásaikkal. Győrben, a II. Országos Művészi fényképkiállításon 1937 áprilisában az alapító tagokon kívül újak Is bemutatták alkotásaikat. Májusban a Soproni V. Nemzetközi Művészi fénykép- kiállításon, majd San Franciscóban egy nemzetközi tárlaton szerepeltek a Modern Magyar Fényképezők. A párizsi Photo-lllustrations című lap külön számot szentelt a Modern Magyar Fényképezők alkotásainak. A fél évszázaddal ezelőtti, minden korábbinál nagyobb méretű fotókiállítás rendezőinek nemcsak az idővel kellett versenyt futniok, hanem meg kellett birkózniuk a MAOSZ bojkottjával is. Az amatőr szövetség elnöksége ugyanis megtiltotta tagjainak a kiállításon való részvételt. Ez a döntés az elkövetkező hónapokban végképp megosztotta a megújulásra képtelen régi szervezetet. Mindemellett a MAOSZ kap- csolatai révén elérte, hogy a belügyminiszter megtiltsa a Modern Magyar Fényképezők név használatát, s így veszélybe került a kiállítás megrendezése. A csoport csak úgy működhetett tovább, ha új nevet választ, és elnyeri egy régi, nagymúltú szervezet támogatását, amely vállalja múvészeti programjukat. Mindez Seiden Gusztáv révén sikerült, aki a Magyarországi Kárpát Egyesület turista és fotó szakosztályának tagja volt. Az elkészült katalóguson átragasztották a kiállítást rendező szerv nevét és a sajtónak előre leadott képanyagok, kommünikék korrigálását ugyancsak kérték a szerkesztőktől. Mivel azonban ez közvetlenül a kiállítás október 23-i megnyitója előtt történt, mindent megváltoztatni már nem lehetett. Beadvánnyal fordultak dr. Széli József belügyminiszterhez: „Mint Méltóságod előtt is ismeretes, holnap nyitja meg a főpolgármester úr nagyszabású nemzetközi fényképkiállításunkat a Vigadóban. A kiállításhoz szükséges összes nyomtatványok... már teljesen készen vannak ... Mindezen oknál fogva mély tisztelettel arra kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék nekünk rendelkezésének végrehajtására tíz napi haladékot engedélyezni." Az engedélyt megkapták, így 1937. október 23-án a Vigadó összes termében dr. Karafiáth Jenő főpolgármester megnyithatta az öt világrész fotósainak részvételével rendezett tárlatot. A pályázati felhívásra 38 országból 770 alkotó 2930 képet küldött, ebből a zsűri (Vadas Ernő, Csik Ferenc, dr. Félegyházy László, Haár Ferenc, Kinszki Imre és Seiden Gusztáv) 34 ország 356 fotósának 518 fotóját javasolta bemutatásra. Ehhez hasonló méretű kiállítást keveset találunk a magyar fotótörténetben. Érezték és tudták ezt a sajtó munkatársai is. Szinte valamennyi jelentősebb újság hozott illusztrációkat, kiállítási beszámolókat a Daguerre emlékére rendezett kiállításról. S ezek kellőképpen méltányolták, hogy számos olyan külföldi fotóművész vállalta a közszereplést, akik egyébként nem vesznek részt hasonló tárlatokon. Külföldön éló magyar fotográfusok is elfogadták a meghívást, így a budapesti közönség láthatta a New Yorkban élő André Kertész és Munkácsi Márton, valamint a Párizsban letelepedett Gábor Pál, Dienes András és Brassai alkotásait. A tár• lat anyagának közel egyharmadát tette ki a magyar kiállítók anyaga. Közöttük szép számmal szerepeltek a MAOSZ és a Budapesti Photo Club azon tagjai is, akik nem értettek egyet a kiállítás bojkottjával. A Modern Magyar Fényképezők, azaz a Magyarországi Kárpát Egyesület Fényképező szakosztálya 19 tagjának hetven alkotása került a falakra. A kiállítás katalógusából újabb neveket ismerhetünk meg, akik korábban még nem vállaltak közösséget a csoporttal. Így Csik Ferenc, Lengyel Lajos, Reismann Marianne, Szeles Pál dr. és Zacsek Gyula ugyancsak a rendezők „versenyen kívüli” anyagában szerepeltek. A világ sokféle stílusirányzatát reprezentáló fényképek mellett, emlékezve a száz évvel korábbi nagy találmányra, 17 dagerrotípiát és nyolc talbotípiát is bemutattak a Vigadóban. Ezek részben a Magyar Királyi Hadimúzeum, részben pedig Victor Barthé- lemy párizsi műgyűjtő tulajdonában voltak. A kiállítás páratlan sajtóvisszhangja jelentősen megnövelte a fotográfia társadalmi elismerését. Üjabb lökést adott a szakkönyvek és szaklapok kiadásának, a diákfotó mozgalom terebélyesedé- sének, a fotóművészeti műfajok, stílusok és technikák gazdagodásának, az amatőr művészeti mozgalomnak. Az általuk elindított folyamatot egyik nagymúltú fotós szervezet sem élte túl. 1937. október 16-án a Magyar Amatórfényképezők Országos Szövetsége és a Budapesti Photo Club egyesült, s létrehozta az Egyesült Magyar Amatőr- fényképezők Országos Szövetségét. GYŐRI LAJOS Hair Ferenc: Lómosás
