Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Az európai népművészet felbomlásának árnyékában, az első világháború ideje alatt a lövészárkokban és a hadifogolytáborokban egy soha nem tapasztalt populáris művészeti tevékenység bontakozott ki, amely ontotta a népi lelemény ezer és ezerféle irodalmi, képzőművészeti és egyéb különleges megnyilvánulási formáját. Bár a korabeli sajtó élénk figyelemmel kísérte ezeket a jelenségeket, bár számtalan ez időből származó múzeumtervvel találkozhatunk, főleg az első világháborús frontújságokban, amelyeknek nem titkolt szándéka az volt, hogy a „Nagy Háborúban" szenvedő bakák művészetét hitelesen és részletesen tárják az érdeklődők elé; mindezek ellenére a jelenség és a tervek jobbára feledésbe merültek. Jellegzetes és nagyon elterjedt szokás volt ebben a háborúban az elhasznált harcászati eszközök dísztárgyként felhasználása, továbbalakítása vagy játékként, használati tárgyként alkalmazása. Készültek srapnelhüvelyből virágvázák a legkülönfélébb változatban, söröskorsók, díszkelyhek, kupák, hamutartók, gyufatartók, mozsártörők, köpőcsészék, szeméttartók és díszdobozok. Lövedékdarabokból, anyacsavarból öngyújtó, gyertyatartó, iratnehezék, tintatartó és asztali dísz. De találhatunk közöttük ellenséges szuronyból spirálissá hajlított gyertyatartót és vezetőgyűrüből kikalapált képkeretet is. A harcterek ontották a romboló energiájuktól megszabadított fémeket, s ezekből készültek a különféle ékszerek is, ezek a morbid eljegyzési és egyéb ajándéktárgyak. A lövészárokban harcoló katonák olykor szinte kőkorszaki módon dolgozták fel, munkálták meg a hadianyag hulladékait. Barbusse a Tűz című regényében így ír erről: „Blaire apó egy félig kész gyűrűt vett elő, az alaktalan alumínium karikát egy fadarabra húzza és megdolgozza ráspolyával. Szívvel-lélekkel elmerül munkájában, latba veti minden fortélyát, miközben homlokán két mély ránc formálódik. Most új gyűrűt készít és egy rézlemezkét is beledolgoz. Nagy buzgalommal munkálkodik. Szíve szerelmét akarja munkájával kifejezni és úgy gyakorolja magát, mint gyermek a szépírásban." A gyűrűkészítés általános volt a háborúban. Nemcsak a franciáknál, de minden más harcoló nemzet katonái között, így az osztrák-magyar bakák körében is ismert és kedvelt gyakorlattá vált. Tulajdonképpen a harcterek egyik fő kézműves tárgya, de megtaláljuk a hadifogságban is. Igen elterjedt voltához hozzájárulhatott a hivatalos gyűrű- és ékszerkampány is, hogy a felajánlott hadikölcsönök fejében emlékgyűrűt kapott a lelkes adományozó, de az is, hogy az ellenségtől zsákmányolt ágyúkból propagandisztikus szándékkal hadigyűrűket készítettek a hátországban. Alapanyaguk főleg az alumínium s ritkán a réz. Repeszdarabot tartó mitológiai figurák Román hadifogoly készítette díszdoboz Kétféle alapforma létezik: a hagyományos sima kör és a nadrágszíjat utánzó forma. Készültek simán vagy felirattal: „Háborús Emlék”, „Hadi Emlék", évszámmal, monogrammal és fej- vagy pecsétrésszel. Nem ritka a rézberakás és a pontozásos díszítés sem, de ritka a csontberakás. Találhatók rajtuk geometrikus, kereszt, szív, lóhere, szalag és rézlemezre pontozott korona motívumok, kiemelve és besüllyesztve egyaránt. Egy másik háborús alapanyag az úgynevezett vezetőgyűrű. Bár a vezetőgyűrúkből készített legjellegzetesebb tárgyak a karpercek, de felhasználták díszítőelemként is. Ezt a ferdén rovátkolt vörösréz övező gyűrűt a használhatatlanná vált gránáthüvelyekről szerelték le a katonák. Volt, aki „münchauseni” sarkantyút készített belőle magának, volt aki lólapocka csontra hajlított belőle díszítő masnit, hogy az ugyancsak ide erősített Ferenc József császár és apostoli király képét ékítse. Az anyag természetes adottságainál fogva népszerű volt a vezetögyürű-karperec is. Ez háborús szerelmi ajándék, olykor dísztelenül, olykor sapkajelvényekkel, szűkszavú feliratokkal ékesítve. Itt ugyancsak megtalálhatjuk a nadrágszíj alakú formát. Sőt a tengerészek a vezetőgyűrűt kikalapálva, kiszélesedő részét alumínium és réz berakással, kereszt, szív, horgony motívumokkal igyekeztek minél díszesebbé formálni. Valószínűleg a különböző gyűrű és karperec formák és a rajtuk lévő jelzések más-más alakulatra utaltak, így például a nadrágszíj-forma a gyalogságra, a görögkereszt a vöröskeresztre, a szanitécekre, a horgony jele pedig a tengerészekre vonatkozott. Gránáthüvelyből készült a másik két jellegzetes és elterjedt tárgytípus, a virágváza és a kupa. Ezek a legkülönfélébb változatban éltek és élnek még ma is tovább, s kifejezik készítőjük társadalmi hovatartozását, szemléletét. A bonyolult Ferenc József képe lócsontra erősítve
