Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Tárgy és hologram találkozása Rétegek, Balogh Tibor felvétele Szabadesés, Balogh Tibor felvétele Dieter Jung (NSZK) felvétele kiinduló hullámok eredője alkotja a tovább haladó hullámot. A feladat a tárgy interferencia-mintázatának rögzítése, majd ismét láthatóvá tétele olyankor, amikor a tárgy már nem áll rendelkezésre. Ezt a feladatot a holográfia oldotta meg. A megoldás akkor lehetséges, ha az interferenciát létrehozó másik, több sugár esetén legalább az egyik sugár reprodukálható. Ha ez a másik sugár szabályos, akkor a rögzített interferencia-mintázat és a kiindulópontként szolgáló referencia-sugár segítségével bárhol, bármikor visszakaphatjuk a tárgyat megvilágító tárgysugarat. Ez úgy valósulhat meg, hogy hologram készítésekor a lézersugarat kétfelé osztjuk, egyik felével, a tárgysugárral a tárgyat világítjuk meg, másik felét, a referenciasugarat közvetlenül a lemezre vezetjük. A tárgyról információt felvett tárgysugár és a referencia-sugár együttesen világítja meg a fényérzékeny fotólemezt, amely rögzíti az interferencia-mintázatot. Ahol a két azonos fázisú sugár erősíti egymást, ott a lemezt fény éri; eltérő fázisú, egymást kioltó sugarak esetében a lemezt nem éri fény. Előhíváskor megjelenik az emberi szem számára szürkén elmosódó mintázat: a hologram. Ha a kép rekonstruálásához a lemezt megvilágítjuk a referencia-sugárral, a fény csak a fotólemez világos részein jut át, míg a sötét csíkok elnyelik a fényt. És ekkor következik be a „csoda": a lemez hátoldalán ugyanolyan fénytér keletkezik, mint amilyen a felvételkor volt. A világos részek, az elemi hullámok kiindulási pontjai pontosan ott mutatkoznak, ahol a felvételkor voltak; a mintázat-hullámok tehát csakis a felvételkor jelen volt referencia- és tárgysugárral azonosak lehetnek. A fény szempontjából mindegy, hogy a fotólemez sötét csíkozása vagy másik fénysugár oltotta-e ki. A lényeg, hogy a fény csak egyféleképpen terjedhet tovább, úgy, mintha egy másik sugár is érkezne. A lemez hátoldalán tehát immár két sugár indul útjára. A rekonstruált tárgysugár minden tekintetben az eredeti pontos mása, így valóban térbeli képet láthatunk, a mintázatot gyakran a rögzítő közeg törésmutató-változása hordozza. Az ilyen hologram átlátszó, mint az ablaküveg, s megvilágítva (mivel a lemez nem nyeli el a fényt) az „üres” lemezen teljes fényében jelenik meg a tárgy képe. Ezek az úgynevezett fázishologramok, a jó minőségű hologramok manapság csaknem kivétel nélkül ilyenek. A tárgy- és a referencia-sugár találkozásánál kialakult interferencia térnek eddig csupán egy síkmetszetét rögzítettük. Ha ennek egy szeletét kissé vastagabb fotoemulzióban rögzítjük, akkor a sötét, illetőleg világos csíkok helyett sötét, illetőleg világos felületek mutatkoznak. Az ilyen hologramot megfelelő szögből világítva meg, a fény azokról a felületekről verődik visz- sza és indul szemünk irányába, amelyek mentén a felvételkor jelen volt.
