Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Gábor Dénes és Salvador Dali Balogh Tibor és Németh Géza felvétele A holográfia elnevezés a görög holosz, egész jelentésű szóból ered, s a Budapesten, majd Londonban tevékenykedett tudóstól, Gábor Dénestől származik, aki a holográfia felfedezéséért Nobel-díjat kapott 1971-ben. Gábor Dénes már 1947-ben felismerte a képi rögzítés olyan lehetőségét, amely a tárgyak teljes egészéről képes információkat nyújtani. Látványos eredményt azonban, megfelelő fényforrás híján akkor nem érhetett el, így kísérleteire nem figyeltek fel. A hatvanas években, a lézer megjelenésével kelt új életre a holográfia. 1963-ban két egyesült államokbeli kutató, Leith és Upatnieks készítette el az első, lézerfénnyel rekonstruálható lemezt, azaz hologramot. E lemezen a tárgyak három dimenzióban, teljes valóságukban válnak más-más irányból láthatóvá, az árnyak elmozdulása mellett. A látvány olyan, mintha ablaküvegen át néznénk a tárgyakat úgy, hogy akár mögéjük is pillanthatunk. 1965-ben Gyenyiszjuk szovjet fizikus elméleti kutatásai nyomán két másik amerikai kutatónak sikerült elkészítenie az első természetes, úgynevezett fehér fényben is látható hologramot. Ezt az eredményt lendületes fejlődés követte, melynek folyamán világszerte újabb és újabb eljárások váltak ismertté, s a kísérletek során mind jobb és jobb hologramokat állítottak elő. Ezek a leképezés egyetlen ma ismert olyan produktumai, amelyek valódi térhatást keltenek, segédeszköz nélkül nyújtanak információt a tárgyak teljes egészéről. Ismeretes fénytani jelenség, hogy ott, ahol két hullám egymásba torkollá- sakor hullámhegy hullámheggyel, illetőleg hullámvölgy hullámvölggyel találkozik, az azonos fázisú hullámok erősítik, míg a különböző fázisúak gyengítik, esetleg kioltják egymást. Az azonos fázisú, ugyanott egymásra ható hullámmozgások révén alakul ki az emberi szemmel nem érzékelhető interferencia-mintázat. A megfelelően megvilágított interferencia-mintázat optikai rácsként hajlítja el a fénynyalábot, rekonstruálja valamennyi fénysugarat, amely a felvételkor visszaverődött a tárgyról. A megvilágító fény fajtája szerint beszélhetünk lézerfényben, illetve fehér fényben rekonstruálható hologramról. Ez utóbbi is kétféle lehet: reflexiós, azaz visszaverődé- ses, illetve transzmissziós, vagyis átbocsátásos. A fehér fényben történő rekonstruálás jelentősége igen nagy, mert nem igényli lézer alkalmazását, bár maga a felvétel mindenképpen lézerrel készül. Az egymáson látszólag akadálytalanul áthatoló fénysugarak közt fellépő interferencia hatására egyrészt fényt ki nem bocsátó sötét, másrészt a fény kiindulási pontjául szolgáló világos zónák alakulnak ki a találkozáskor az interferencia-mintázatban, a sötét és a világos csíkok elhelyezkedése szerint. A világos zónákból TÁRLAT A BŐRÖNDBEN Dug Tyler (USA) felvétele
